Bele szerettem egy Teknőcbe? (+18)

Mi Legyen?

Amit láttam, a rémálmomban sem jött elő. Egyszerűen le blokkoltam.
A négy teknős le volt kötözve valami műtő asztal féléhez. Szemük csukva, mindegyik mellett egy gép, ami mutatta a szív verésüket.
-Végre meg érkezett Judás kisasszony is. - hallottam Knox hangját valami recsegő hangszórón. - Most meg tudod min dolgoztunk az elmúlt években apád pénzén. Nem csak egybe olvadnak a testtel, hanem át is veszik az irányítást. Őket pedig én irányítom. Tehát... - hatás szünet. - van egy erős hadseregem.
-Mit akarsz te a hadseregeddel? - kérdeztem idegesen.
-Mit? Mit? Át venni az irányítást! Én akarom vezetni a világot!
-Nem elég neked egy vállalat? Most komolyan akarod az emberek bánatát és baját? Mit érsz el vele?
-Nekem rabszolgák kellenek. Nem a bajaik.
-Pedig velük jár. Egyszer lázadást fognak indítani.
-Elég volt! - hallottam ki kapcsolódni a hangszórót. A teknősöket tartó fém pánt el engedte őket, le érkeztek a lábukra, ki húzgálták magukból a tűket. A gépek sípoltak, a teknősök nem mozdultak.
-Most mi van? - nézett rám Dan.
-Nem tudom. - megyek közelebb, közben az arcomról vissza húzódik az ezüst. - Raf? Én vagyok! Hahó! Fiúk! - lépek közelebb Rafhoz. Mikor kar távolságban voltam, ki nyitotta szemét.
-Hé! Mi történt veled? - ilyedtem meg az ezüstösen csillogó szemétől. Nem szólt semmit, harc állást vett fel. Vissza húztam az arcomra az ezüstöt, akkor nyitották ki a többiek is a szemüket. Mind ezüst volt.
-Dan! Asszem menned kéne. Ők nem olyan falatok, mint az őrök! - nézek hátra. Mikor vissza fordultam, kaptam egyet az arcomra. Még jó, hogy vissza húztam az ezüstöt. Így csak egy tompa ütést éreztem. Vissza nézek, Rafi áll velem szemben.
-Ezt nem hiszem el! Knox! - kiáltottam, közben hárítottam az ütéseket.
-Raf! Hé Raf! Állj már le! - kerülöm ki kezeit. Azokat az izmokat, erekkel duzzadozó karokat. De nem mutatta semmi jelét, hogy értené mit mondok.
-Élvezed a kis játékot, Jen?
-Nem basszus! Nem élvezek most semmit. - kelek fel a földről. Látom, ahogy a többi teki meg indul az ajtó felé, de Dan útjukat állta. Lábuk elé lőtt, igaz meg álltak, de Miki meg indult Dan felé. Én kaptam egyet a vállamba, meg csúsztam. Fel nézek, Rafi is Dan felé indult meg.
-Ne! Fiúk elég! - fogtam le Rafot. - Álljatok már le! - próbáltam észhez téríteni őket. Mit ne mondjak, elég nehéz vissza fogni. Még át érni sem érem át, csak erősen húzom össze kezeit.
-Mi legyen J... - hallottam Dan hangját el csuklani, majd egy nagy puffadás. Oda fordulok, Leo nézi Dant, örömteli arccal. Ezek szerint ki cselezte.
Meg indultak mind a hárman az ajtón ki. Raf le rázott magáról, ő is meg indult. Na ne! Ezt nem hagyom. Jött a belső érzés, rá ugrottam a hátára, éreztem ahogy le jön rólam az ezüst és át folyik Rafira. Le csúsztam róla, meg áll, elkezd rángatózni, meg fogja a fejét és jobbra - balra fordulgat.
-Dan! - jut eszembe. Körbe nézek, egy oszlop előtt fekszik. Oda rohanok, hátára fordítom. - Jól vagy? - kérdezem ahogy rám nézett.
-Ja. Mondjuk rá. Honnan jöttek ezek? - ül fel.
-Ők! És gén manipuláltak.
-Nagyszerű. És vele mi van? - mutat előre. Oda nézek, Raf fekszik a földön. Segítettem fel kelni Dan-nek, fel ültettük Rafit.
-Raf? - fűrkészem arcát. Be volt csukva a szeme és nem mozdult. - Ébredj. - ráztam meg. - Ébredj! - ütögettem meg az arcát kicsit. Nem tudtam mit csináljak.
-Erősebben. - javasolta Dan. Meg ütöm erősebben. Nem használt.
-Tudod mit? Csókold meg.
-Mi? Miért használna?
-Mert egy olyan érzést kelt, amitől fel ébredne. Ezt használjuk a munkánkban is. Egy ismerős illat, hang, érintés amit nagyon szeret és fel ébred. Szóval csókold meg.
Meg teszem, amit Dan mondott. Közelebb hajolok és meg csókolom. Hallom Dan fintorgását. Vissza hajolok, várunk csendben. Raf lassan ki nyitja a szemét, hátra húzódik, ilyedten néz körbe, közben véd védekező állást vesz fel.
-Nyugi nyugi nyugi! Én vagyok! - próbálom nyugtatni.
-Jen? - ismer fel végre. - Jen! - ölel át. - Jól vagy? Nem esett bajod? - Néz körbe. Közben érzem, ahogy vissza folyik rám az ezüst.
-Jól vagyok, nincs bajom, de a többiek nincsennek ilyen helyzetben.
-Mi történt? - fogja a fejét.
-Knox el rabolt és irányított titeket.
-Meg ütöttelek??? - néz rám nagy szemekkel.
-Nem engem akartál, de sikerült.
-És fáj?
-Dehogyis! Mondtam, hogy minden rendben!
-Gerle pár! Indulni kéne! - vette kezébe a fegyvert Dan.
-Nem is vagyunk madarak. - duzzogok. Közben el indulunk kifelé.
-Biztos jól vagy? - kérdezem Rafit.
-Persze! Csak ideges vagyok. Végezzünk ezzel a Knoxxal, had legyen nyugtunk. - kapaszkodott fel az autó végére kívülről.