Bele szerettem egy Teknőcbe? (+18)

Nem!

Reggel arra ébredtem, hogy nem feküdt mellettem senki. Ki kelek az ágyból, el megyek WC-re, álmos fejjel be megyek a konyhába és készítek egy kávét. Le ülök az ebédlő asztalhoz, ami a kanapé mögött van az ablakkal szemben és nézek a nagy világba. Igaz, nem sokat látok, a felhő karcolók szinte el veszik a kilátást.
Ahogy elmerűltem, egy kis nesz zavart meg. Mintha ki nyílt volna az ablak a hálóban. Fel kelek, lassan elindulok a szoba felé, ki nyitom az ajtót.
-Raf? Te vagy? - nézek körbe a szobába. Senki nem volt bent. Meg fordulok, indulok vissza...
-Ááá! - csapkodtam a kezemmel, de le fogott.
-Nyugi már, csak én vagyok. - szólalt meg Leo.
-Miért nem használod az ajtót, mint mindenki más?
-Mert én nem használhatom. Rémlik?
-Nem. - duzzogok. - Mit szeretnél itt?
-Beszélgetni veled.
-Nem tudod, hol vannak a többiek?
-De. Otthon edzenek.
-Nem is szóltak... - lépek ki az ajtón.
-Raf írt.
-Nincs meg a telefonom. Rémlik? - fordulok srégan hátra. - Kérsz kávét?
-Nem kávézom.
-Akkooor teát?
-Milyened van?
-Fekete.
-Csak zöldet iszom.
-Kapsz vizet. - veszek elő neki egy poharat.
-Ne fáradj, nem kérek inni. - ül le az asztalhoz.
-Jó... - teszem vissza a poharat. Oda ülök mellé, magamhoz húzom a bögrémet.
Ott ültünk csendben. Kicsit kezdett frusztráló lenni.
-Na és...-kezdenék bele.
-Ki vagy te?
-Tessék? - nem értettem a kérdést.
-Tudom, hogy mit dolgozol, tudom ki apád, de TE ki vagy?
-Nem értem mire gondolsz. Vércsoportomra vagy kíváncsi?
-Régen mindig irigyeltük az embereket. Ugyanazokat akartuk csinálni mi is. Odafent élni. De a Sensei megtanitotta nekünk, hogy nem lennénk biztonságban. Kísérletek alá vetnének minket. Ezt szeretném el kerülni. Szeretnék biztos lenni abban, hogy te nem valami őrült doki vagy, aki át ver minket.
-Leo... Ne aggódj,nem vagyok olyan okos, hogy orvos legyek. Egyszerű lány vagyok, aki csak azzal szeretne lenni,akit szeret. Jó párszor ki használtak már. Gazdag vagyok, és reménytelenül romantikus. Sajnos mindig olyanokat találtam, akik nálam szegényebbek. Mindenhol én fizettem majdnem. Szóval... De Raf volt az első,aki magától el vitt randira. A tetőn. Érted? Soha nem csináltak még ilyet! Nem szeretem a hazugságot. Mindig egyenes ember voltam. Azt sem szeretem ha ki használnak. Ezért dobtam a pasikat pár hónap múlva. Nem kellettek. De Raf... - nézek ki az ablakon. - érzem azt, amit eddig soha. Bármit fel adnék érte. Akár még az életem is. Ha kell, eladom a vállalatot, csak ő biztonságban... - meg álltam hirtelen. Valami őrült őszinteség tört rám. Lassan Leora nézek. - őőő... Bocsi. Csak... Nincs kinek el mondjam ezeket. És ilyesztő, hogy pont neked mesélem ezeket.
-Köszönöm.
-Mit? - nézek rá kérdőn.
-Hogy el mondtad. Erre voltam kíváncsi. És hazugság vizsgáló volt rajtad. - emel elő egy kis kerek kütyüt.
-De mikor?
-Mikor meg próbáltál le ütni. Vagy mi.
-Az ön védelmi ösztön volt.
Leo csak nézett rám.
-Jóóó ne nézz így rám és szedd le rólam. Hova tetted?-nézek magamra.
-A csuklódon van. - mutatja.
-Mi? Oooooo... - nézem a bal csuklóm. Hihetetlen, hogy nem vettem észre.
-Mutasd. - kéri a kezem. Le vette rólam.
-Akkor most át öltözöm, aztán vigyél el hozzátok.
-Mi? - néz utánam.
-Szerinted ezek után  be megyek dolgozni? Egy őrült meg mutatott valami gépnek - kiabálok a szobából - Biztos valami DNS vizsgálat alá vetett és most keresnek. Úgyhogy egy ideig nálatok kell legyek. És valahonnan szerezni kell egy telefont. - csomagolok ruhákat egy táskába. - mehetünk. - lépek ki a szobából. Fekete cica naci, fenék alá érő fekete póló, aminek az ujja könyökig ér. Persze az is testhez álló. Fel kaptam egy fekete topánkát. Mindezek után rá néztem Leora.
-Mi van? Megyünk?
-Ja! Persze bocs.
Hm! Jó vagyok! Fel vidított, hogy ők is tipikus pasik.

Le mentünk a csatornába.
-Most akkor gyalog megyünk, vagy mi lesz? - nézek a távolba.
-Ez lesz. - kap fel, el kezdett futni és megint a kanálisban zuhantunk.
Sikítottam, ahogy a torkomból ki jött.
-Meg érkeztünk. - nevet.
-Ezt biztos, hogy direkt csináltad! - igazítom a hajam.
-Dehooogy! - nyit ajtót valami kóddal. A tégla fal húzódott szét ajtóként.
-Nem semmi.-ámúltam.
-Doni dobta össze.
Ahogy be értük, teljesen üresnek látszott a lakás.
-Hol vannak?
-Nemsokára jönnek. Hallgasd csak!
Tényleg lehetett hallani. Ujjongások visszhangoztak a falakról. Hatalmas robajjal becsapódtak a fiúk.
-Jen! - virult fel Raf ahogy meg látott. El indult felém. Tényleg ilyesztő, ahogy egy 2 méteres kigyúrt teknős tart feléd. Magához szorított, olyan jól esett végre a karjai közt lenni.
-Hiányoztál. - préseltem ki a szavakat karjai közül.
-Te is nekem. - ölébe vett és meg csókolt. Olyan forró csók volt, hogy be indultam tőle.
-Megyek, le tusolok, aztán a tiéd vagyok. - indult el. A többiek csak néztek rám.
-Mi az? Mintha nem láttatok volna még ilyet.
-Hát ilyet nem. - ment el mellettem Doni. Utána néztem, ahogy vissza fordultam, Mike mászott az arcomba.
-Kíváncsi vagy a titkos helyeimre?
-Muszáj igent mondani?-kérem Leo segítségét.
-Az arany part szakaszt se hagyd ki Miki. - neveti el magát Leo.
-Mit? - ilyedtem meg.
-Ne aggódj! Mindet imádni fogod!-kap karjaiba és elkezd felfelé mászni.
-Miért nem lehet a lépcsőt használni? - kapaszkodok erősen.
-Óvatosan állj meg.-rak le.
-Miért? Ááá! - tapadok a falhoz. Az egész helységet be láttuk fentről. Jobban élvezném a kilátást ha nem lenne tér iszonyom.
-Miki... Vigyél... Le... - kapaszkodok a páncéljába.
-Ülj le nyugodtan!
-Miki vigyél le vigyél le vigyél le! - bújok karjaiba. - vigyél le.
-Őőő rendben.-végre a padlón voltunk. - Jól vagy?
-Nem. - fogom remegő lábaim. - Tér iszonyom van.
-Oooo bocsika. Akkor nézzük meg a hangya farmom! - ránt meg.
Volt vagy 6 hatalmas hangya farmja.
-Mivel eteted őket?
-Pizza maradványokkal. - vesz elő egy üres pizzás dobozt, majd a morzsákat be szórja.
-Nagyon jók! De le kéne ülnöm a gépem elé...
-Jó, hogy mondod! Meg mutatom a videóimat! - fogja a kezem megint húz magával.
-Melyikre vagy kíváncsi? Raf biciklizik, ki próbál egy Chuk Norris rúgást, ami után ki veri a fogát, vagy a szülinap, ahol bele fejel a tortába?
-Nem Miki, az én gépem szeretném használni. Meg kell nézzem az e-maileket. Attól, hogy nem megyek be, muszáj lenne dolgoznom kicsit.
-De! Legalább a görkori pályát nézd meg! Tessék egy sisak! - nyomja a fejemre.
-Miki! Sokáig itt leszek, lesz még időnk mindenre!
-A videó játék gyűjteményem meg s mutattam még! - fogja a két kezem, marasztal.
-Khm! - hallunk Miki mögül egy hangot. Miki felemeli a fejét, hátra néz.
-Szeretném vissza kapni. - fogja meg Raf Miki páncélját és hátra húzza. - Gyere, szabad vagy. - megy el mellettem.
-Ez nem ér! Nem sajátíthatod ki! - kiálltja utánunk Miki.
-De igen! Az én csajom! - fogja meg Raf a kezemet.

-Köszi. - szedem elő a laptopom a táskából.
-Csak így ért a szóból. Ne legyél ilyen kedves vele.
-De annyira cuki!
-Nem! A cuki én vagyok! Ő idegesítő.
-Ne mondj ilyet! - nevetek. Le ülök mellé, be kapcsolom a laptopot. Raf elő szed súlyzókat, elkezd emlegetni mellettem, miközben kapcsol be a gép. Nem tudtam mást nézni csak a ki dudorodó izmokat. Néhol az erek is látszódnak. Fel, le mozog a karja. A vállán is látszódnak az izom rostok. Azok is kemények lesznek aztán el engedődnek. Aztán megint kemény, megint nem.
-Nézd csak! Be kapcsolt! - szól rám nevetve.
-Ja, igen. - ébresztem fel magam.
E-mailjeimet nézve el borzadtam.
-Neee...
-Mi történt? - áll meg Raf.
-Rengeteg ismerősöm el tűnt aznap este. - olvasom tovább és elhülök.-Jajj ne...
-Na! Mi baj! - jött közelebb Raf.
-Apám is el tűnt! Meg kell találni! - nem tudta másra gondolni, csak hogy életben legyen, mikor meg találjuk.
-Hé srácok! - szólt Leo, hangosabbra vette a tv-t. Oda megyünk, helikopterek és fegyveres emberek vannak a helyen.
-Egyenlőre nem tudni ki és miért tette ezt, - hallgatjuk Apryl-t. - de nagy erőkkel dolgoznak az ügyön. De meg tudtuk, hogy a RedShip Imdustries és sok más cég nincs a fekete listán. Viszont rengeteg ember él tűnt. A meg maradtak közt a híres Kirk Knox is jelen van. Ő és csapata össze fogott a hatóságokkal és segítik a keresést. - mutatják Knoxot mosolyogva állni az újságírók és tv-sek között.
-Ő volt az! - ismerem fel Knox mellett a Curt fickót. - az az ember mutatta meg nekem azt  a valamit, ami fel vette az alakomat!
-Kirk cinkosa. - mutat Doni képeket. - Pár hónappal ezelőtt valami hír röppent fel, hogy rengeteg különleges fémet vásárolt fel a cége. Azt mondták új autókhoz kell. Azután senki sem törődött az üggyel.
-Új autó? Arról én is tudnék. Minden vállalat tud egymásról minden újdonságot.
-Biztos magának akarja a dicsőséget. - találgatott Leo.
-Ilyen nincs. Ez törvény ellenes.
-Nincs is ilyen törvény. - nézett rám Doni.
-De köztünk van. Le írtuk papírra a vállalatok közt lévő törvényeket.
-Utána kéne nézni Knoxnak. - találta ki Leo.
-Juhuuu bevetés! - ugrándozott Miki.
-Csak felderítés Miki. Nem szabad harcba keveredni.
-Oooo pedig most találtam ki egy szuper rúgás technikát!
-Én és Doni megyünk, ti itt maradtok. - mutat ránk Leo.
-Ez nem ér! Én is menni akarok! - nyavajgott Miki.
-Nem! Rád máshol van szükség! - mosolygott Leo, a tervét kieszelve.