Bele szerettem egy Teknőcbe? (+18)

A Terv Része

Szörnyű fej fájásra ébredtem. Ahogy ki nyitottam a szemem, a csillagos eget láttam, két emeletes ház között.
-Jesszus... Mi történt? - ülök fel. Egy kukában voltam. Ki szállok, le porolom magam. Lépteket hallok, oda fordulok, valami sötét árny közelít.
-Várj! Várj! Ki vagy! Nincs nálam semmi! Ne ölj meg! - lépkedek hátra.
-Te meg miről beszélsz? - ért a fénybe Dan.
-Basszus ne ijesztgess! - nyugodtam meg.
-Hogy én ne ijesztegesselek? Te tartod rémületben a várost!
-Mi?
-Mi az, hogy "Mi?"? Nem emlékszel? - rivall rám.
-Mire?
-Arra, hogy meg támadtad az embereket a fő úton és valami zöld lényekkel harcoltál!
-Zöld lények? Komolyan? Hogy vannak? - ragadom meg kabátja ujját.
-Jól. Eddig. Valami páncélos csávóval harcolnak tovább.
-Hol vannak??
-A... Az... Egyik tetőn. De ugye nem akarsz megint olyan fura ezüst lány lenni?
-Milyen fura....? - akkor eszembe jutott. Knoxnál voltam. Jött felém az a valami és... Fel húzom a pólóm, a hasam tiszta ezüst.
-Erről beszélek! - mutatott a hasamra Dan. - Ha kérhetem, ne legyél megint az! Mint a Venom a Pókemberben! Rád tapadt és az embereket akartad ki nyírni! A golyó sem fogott rajtad!
-Bocsi! Nem emlékszem semmire.
-Micsoda? Végig szántottad fél New Yorkot! Mondom, az a négy zöld valami sem fogott ki rajtad! Pedig igyekeztek! Főleg a piros! Azt mondta ismered.
-Hol van most? Hol van a piros? Válaszolj!
-Nyugodj már meg! Mondtam, hogy valahol oda fent! - mutat a tetőre.
-Fel kell jutnom! - indultam el, kifelé az utca irányába. Teljes volt a torlódás. Autók hada mindenhol. Nem messze valami zajt hallottam. Az emberek az eget fürkészték. De tudtam, hogy nem a közelben találom meg őket. Futottam a hangok irányába, már amennyire sikerült az ember tömegben.
-Várj már meg! - szólalt meg mögüllem Dan.
-Nem várhatok! A fiúk küzdenek valami ellen! És én vagyok az, aki segíthet nekik!
-Miért?
-Mert az az ezüst valami van Knoxon is!
-Honnan tudod?
-Nem én tudom! - vergődtem az embereken keresztül. - Az az ezüst valami tudja. És azt is, hogyan győzheti le. - fordultunk be egy sarkon. Előttem egy, a ház sarkából ki épített kávézó volt, terasszal.
-Ezaz! Jussunk fel!
-Mi az, hogy ez az? - követett Dan teljes felszereltségben. Sötét kék kabát, mint az FBI-osoknak, rajta golyó álló mellény és fegyver a kezében. Nem semmi látvány volt, meg kell hagyni. De most más valakiért aggódom.
Fel értünk a második emeletre és nem bírtam tovább.
-Hahh! Álljunk meg! - kapkodom a levegőt. - Nem bírom tovább.
-Hülyéskedsz? Fél New York miattad lett ilyen! Most meg meg állsz a második emeleten?
-Az nem én voltam! Hanem ő! - mutatok az ezüst valamire a hasamon.
-Be téríti az egész tested?
-Nem érzem. De biztos.
-Érdekes lehet. - néz végig rajtam. Tudtam, hogy valami perverz dolog járt a fejében. Ezért el indultam. De meg rekedtem a második fokon.
-Jajjj a hasam! - kapok oda. - Be szúrt! Nem vagyok én sport ember. - mire ki mondtam, el lepte a kezem az az ezüst valami, majd magától mozgott a lábam.
-Hé! Mi lett veled? Az előbb még sírtál, hogy nem megy tovább!-ért utol Dan.
-Nem... Nem én vagyok. Magától mozog a testem.
-Na ne kamuzz!
-Ne? Ezt figyeld! - fordultam meg. Hátrafelé futottam fel, a lépcsőn. - Akkor ezt hogy tudom meg csinálni? Hm? Hisz ismersz! Én és a sport, külön fogalom! Most meg úgy megyek, mintha vízen járnék!
-Azt látom!

Fel értünk az emeletes ház tetejére, ahogy ki nyitottam a tető ajtót, meg remegett alattunk a padló. Rá néztem Dan - re, nem válaszolt. Ki nyitottam az ajtót, az a páncélos valami pont ott állt velem szemben.
-Ááá hát vissza tért a tékozló lány! - hallottam Knox hangját.
-Nem értem mire gondolsz!
-Jól ott hagytál ezzel a négy mutánsssal! - mutat egy másik ház tetejére. Ki lépek az ajtón, Rafit látom meg, erre fut. Ahogy fel ismert, meg torpant.
-Raf! - indulok meg felé.
-Nem mész sehova! - rántja meg a kezem a robot.
-Eressz el! - ütök a kezére. De nem sikerült semmi.
-Hahaha! - nevet ki. - ugyan abból a fémből készült a robot test is. Azt hiszed érsz ellenem valamit? Az, hogy a fél város miattad néz ki így, az semmi ahhoz képest, ami most következik. - mutat az égre. Majdnem egy tucat olyan ezüst ember jelent meg az égen, mint én vagyok.
-Ezek meg hogy repülnek?
-Tovább fejlesztett anti gravitáció segítségével.
-Nekem ez miért nincs?
-Mert te vagy a prototípus. Azért volt az az incidens a találkozón, hogy el tudjunk téged kapni. De közbe szólt ez a négy zöld valami.
-Jen! - ért Rafi át a tetőn.
-Raf! - indultam volna oda hozzá. De Knox még mindig tartott.
-Meg mondtam, hogy nem mész sehova. Ez a négy valami meg el lesz foglalva velük. - mutatott fel. Az ezüst emberek a teknőcökre támadtak.
-Ne! Állj! - próbáltam a lehetetlent.
-Jen! - hallottam Rafit megint.
-Mi a terved velem? - nézek Knoxra.
-Semmi különös. Csak el foglalni a várost. Aztán az egész világot, portált nyitni egy másik világba és azt is a hatalmam alá vetni.
-Nem fog sikerülni!
-Miért?
-Mert nem vagyok egyedül. - mosolygok. Dan ki lép az ajtóból és meg sorozza Knoxot. El enged.
-Most fuss! - szóltam Dannek. Nem gondoltam, hogy felém kezd el futni. Mostmár mindegy.
-Raf! - indultam el végre felé.
-Jen! - lökött félre egy ezüst embert és indul meg felém.
Ahogy találkoztunk, fel kapott és át ölelt.
-Sajnálom, hogy bántottalak. - mondom a mellkasába fúródva.
-Úgysem éreztem meg. - ölel tovább.
-Hé Gerle pár! El kéne a segítség! - szólt hozzánk Leo.
-Megyünk! - mondtuk egyszerre. Dan is követett minket. El kezdődött a csata. Mi 6an a 9 ezüst ember ellen.
-Mintha mi lennénk a Fantasztikus 4es,csak mi 6an vagyunk! - ismerte fel a helyzetet Miki.
-A kezed járjon Miki! A kezed! - szólta le Leo.
-Most akkor... - kezdett bele Dan a hátam mögött. - Ti... Veletek mi van? Jól láttam?
-Hát őőő... Igen.
-Ezt nem mondod komolyan! Mit tud,amit egy ember nem?
-Nagy farka van. - fordultam meg és néztem Dan szemébe.
-Ismerve téged, ez elég indok. - szegezte rám a fegyverét.
-Most meg mit...?
-Bukj le! - épp hogy le guggoltam, Dan lőtt is.
-Elég lett volna ha csak annyit mondasz, mögötted. Kicsit erősebb vagyok, mint eddig.
-Bocs. Nem szoktam még meg.

-Most akkor mi ez rajtad? - kerültem Raf mellé.
-Nem tudom. Valami ezüst élő lény.
-Inkább parazitának nevezném, mivel nélküled nem élne meg így. Abból következtetve, amit mondtál. - helyesbített ki Doni.
-Akkor az.
-Hogy lehet le venni róluk? - kérdezte Leo, egy csaj alatt.
-Ha jól számolom, - ütött arrébb egy idős nénit. - hang hullámokra reagálnak. Vagy a fagyra.
-Kinek van nagyobb esélye túl élni a fagyban? - kérdezem egy hirtelen ötlettel vezérelve.
-Neked. De csekély az esélye.
-Az elég.
-5%! Nem hinném, hogy próbálkozni kéne bármi ilyennel. - ismerete fel Doni az ötletet.
-Nekem elég. - ugrottam egy pasi hátára. Kezemmel át fogtam az arcát, az ezüst valamim át vette az irányítást, meg ütöttem 5 ezüst valamit, utánam jöttek. Elindultam felfelé, csak mentem és mentem. Teljes sötétség vett körül. Nem tudtam merre vagyok, a hold volt az iránytűm. Hátra néztem, sorra hullottak vissza meg merevedve. Egy bírta nagyon, de hirtelen az alattam lévő meg adta magát. El engedtem, át zuhantam arra, amelyik ki tartott. Egy kis küzdelem után ő is az irányításom alá került.
Vissza fordítottam, égett körülöttünk a levegő, közeledünk Knoxhoz, el engedtem az alattam lévőt, be csapódott,én is melléjük. Nagyon fájt.
-Jen! Jen! - hallottam Rafi hangját.
-Itt vagyok! Fordulok a hátamra, fel emelve kezem.
-De jó! Jól vagy? - emeli fel a fejem mellém térdelve.
-Persze. Ez a valami meg védett. - mutatom a kezem. De nem volt rajta az ezüst.
-Hol van? - húzom fel a pólót,de ott sem volt.
Mellettünk Knox emelkedett ki a kő romokból.
-Ezzel nem győztetek! - kapja kezébe az egyik ezüst ember, fel szállnak és el tűnnek a sötétben.
-Menjünk utánuk! - futott oda hozzánk Leo.
-Semmi értelme. Meg kell tudni hogy lehet ezt a valamit le szedni az emberről. - jött a gondolat. Szóval rajtam van még az ezüst, de vissza húzódott.
-Akkor menjünk haza. Doni kísérletek alá von. Aztán hátha meg tudjuk mi a gyenge pontjuk.
Hallottuk a szirénákat.
-Mennünk kell. - szólt Leo.
-Várjatok! Hol van Dan?
-Az előbb még itt láttam valahol. - nézett körbe Miki. - Ááá meg is van! - szed le róla pár követ.
-Él még? - próbáltam fel ülni.
-A szenzorok szerint csak el ájúlt. - nézte át Doni.
-Nagyszerű. - engedtem vissza magam Rafi karjaiba.
-Gyerünk!!! - emelt fel.