Bele szerettem egy Teknőcbe? (+18)

Sikerülni Fog

Áááhhh... Gyerünk Jen, képes vagy rá. Meg tudod nyomni a csengőt. Tudsz normálisan beszélni és nem ki nyírni az első pillanatban. De ha kinyírod se lesz nagy gond. Csak örök életedre meg utál Doni. Meg úgy mindenki.
Nagy levegőt vettem és meg nyomtam a csengőt. Kis idő után ajtó zár csörgést hallottam.
-Igen? - fagyott mosoly arcára, amint meg látott.
-Szia Apryl, gáz van.
-Mit csináltál?
-Én? Semmit!
-Akkor lehet, pont ez a baj. - néz rám vádlóan.
-Befejeznéd ezt a viselkedést? Apám évek óta meg halt, az új családom pedig most készülnek el pusztítani. Te meg állandóan így viselkedsz velem, egy apróság miatt, ami nem volt direkt. - fordultam el, mert megint elő tört belőlem a sírás. Ilyenkor utálom magam.
-Az apád... Meg halt?
-Igen. - töröltem meg a szemem,majd vissza néztem.
-Sajnálom. Gyere bentebb. - engedett be. Le ültem a kanapéra. Tipikus női berendezés. A fal világos barack színű, festmények a falon, könyvek a könyves polcon, virágos függöny. A dohányzó asztalon egy chipses zacskó, zsebkendő darabok és magazinok. Fúj... Túl nőies.
-Mi történt? - Ül le mellém.

El meséltem neki mik történtek eddig, csak nagy szemekkel nézett rám.
-Hogy akarod meg oldani?
-Van egy ismerősöm, akit meg kéne látogatni. Talán ő össze tud szedni egy csapatot.

Be léptünk a rendőrségre.
-Honnan veszed, hogy sikerülni fog? - suttogta Apryl.
-Én szőke vagyok neked meg nagy a melled. Csak mosolyogj! - megyünk a portához. - Jó napot! Daniel nyomozóval szeretnék beszélni.
-Sajnálom hölgyem, bevetésen van.
-Telefon számot tudna adni?
-Nem hallotta? Ilyenkor nem zavarhatja senki.
-De én sürgősen beszélni szeretnék vele. - miközben mindezt elő adtam, Apryl épp le keresi az adatbázisban.
-Elnézést hölgyem, de nem adhatok ki információt. - vette idegesre a lapot az öreg.
-Semmi gond! - szólt közbe Apryl. - elnézést, hogy zavartuk. Viszlát.
-Na, meg van? - kérdeztem az őrsről ki érve.
-Persze! Tessék! - nyújtja nekem a telefont. Félve el vettem. Kicsöngött!
-Halo! - szólt bele mérgesen.
-Szia Dan, Jen vagyok.
-Jen? Honnan tudtad meg a számot? - Itt már nyugisabb volt a hangja.
-Azzal ne foglalkozz. Tudnál nekünk, nekem segíteni?
-Jól ott hagytál és egy SMS-t sem kaptam. Ezek után segítsek?
-Ne haragudj. Igazad van, de most életbe vágó.
-Csak akkor, ha a te életed forog kockán.
-Igen. - hazudtam. Nem tudom jó ötlet volt, vagy nagy marhaság, de kell a segítség.
-Rendben. Mikor találkozzunk?
-Akár most azonnal.
-Hol vagy?
-Az őrs előtt.
-Akkor 10 perc.

Meg ittunk egy kávét, épp el telt a 10 perc, tényleg jött is. Ki lépett az ajtón,az egyen ruhában. Sötét kék nadrág, rajta az öv, ami rejti a fegyvert. Felül egy kék póló. Az arcán egy kis seb hely. Apró szakáll és fel fésült sötét barna haj,világító kék szemekkel. Apryl kezéből ki esett a pohár. Szerencsére üres volt.
-Szia Dan. - köszöntem zavartan,mire a nyakamba omlik.
-Úgy örülök, hogy jól vagy. - szorított.
-Igen. De meg fulladok. - próbáltam el tolni.
-Bocsi. - engedett el.
-Dan, ő Apryl. Közeli barátom.
-Szia. - nyújtotta Dan a kezét.
-Helló! - Vigyorgott Apryl. Teljesen zavarban volt. Nem értettem miért.
-Mibe keveredtél megint? - indult el a parkoló autókhoz.
-Van egy gyógy mód ahhoz, hogy le szedjék rólam ezt a valamit.
-Még mindig rajtad van?
-Igen. De van esély le szedni. Ha meg tudnánk találni a teknősöket.
-Már megint ők? Még mindig vele vagy?
-Igen! - néztem csúnyán.
-Nagyszerű. És mi a terved?-nyitja ki a kocsiját.
-Szedünk össze egy csapatot és el megyünk Knoxhoz. Vagy oda, ahol őket fogva tartják.
-Jen. Neked mindig van valami bajod...
-Nem kell segíteni. - nyitom ki az ajtót, szálltam volna ki.
-Nem mondtam, hogy nem segítek. De el kéne felejteni ezt az ügyet, őket. Ne kockáztasd az életed folyton.
-Térjek vissza az unalmas hétköznapokhoz?
-Ennyire unalmas voltam?
-Megint itt tartunk? Dan, nem jövök össze veled megint.
-Akkor miért kértél segítséget?
-Mert egyedül nem mennék semmire!
-Rendben. Ez az utolsó alkalom, hogy segítek. Aztán felejtsük el egymást.
-Jólvan. - nézek ki az ablakon duzzogva.
-Viszont a terved nem a legjobb. Nem csapattal megyünk, hanem, csak mi. Meg tudjátok őket találni?
-Igen! - vesz elő valamit Apryl. - Doni adott egy jel fogót, hogy bárhol meg találjuk egymást. - pötyögött valamit. - Megvan! Tessék! - nyújtja előre Dan-nek. Én is hátra ültem.

Az úton Apryl faggatta Dan-t a munkájáról. Csupa unalmas dolgok. Nekem csak az járt a fejemben, hogy Rafnak ne legyen baja.
Elég hosszú utat tettünk meg, míg végül el értük a célt. Egy hatalmas raktár mellé érkeztünk.
-Innen gyalog megyünk. Ne legyen fél tűnő az autó.-állt meg egy dombon. Le nézve pont az épületet láttuk.
-Hogy jutunk be? - Kérdezte Apryl.
-Te be mész és el tereled a figyelmüket. Mi addig be osonunk. Mivel rajtad van az a valami, fel ugrasz és le ütöd a kamerákat. Meg az őröket.
-Nem rossz. De meg tudom zavarni az adást. - vesz elő egy csavar húzót Apryl.
-Úgy is jó. Akkor induljunk.

Apryl le vett egy kabátot az akasztóról, egy félre rakott sapkát is fel vett, az egyik asztalról pedig le vett egy kemény mappát. Oda állt a pulthoz, be kapcsolta a zavarót, az egész raktárban el ment az áram.
-Ez Apryl volt? - nézek Dan-re.
-Remélem. - indult el.
Fel-alá járkáltak a fegyveres emberek. Hol egy láda mögé, hol autók mögé bújtunk.
-Na most kéne az a valami,ami rajtad van.
-És utána?
-Mit utána?
-Mit csináljak?
-Üsd le őket.
-Aaajjj... Te nem tudod?
-Most segíteni akarsz, vagy nem?
-De.
-Akkor menj már! - mutogatott Dan.
-Jólvan.-az a szürke valami teljesen be fedett, a ruha alatt. El indultam egy csapat őr felé, mögéjük lopóztam, a kezem magától mozgott, össze ütöttem a fejüket, össze estek.
-Sikerült! - örültem magamnak. Akkor lépteket hallottam, hátra fordultam.
-Neeee már... - szörnyűlködtem el. Egy nagy csapat fegyveres őr szegezte rám a fegyvereket. Nem tudok hova bújni. Legrosszabbra gondoltam, akkor el indultam feléjük, de nem én irányítottam.
-Ne, nem kéne. Álljunk meg! - takartam el az arcom. Meg állt a lövés sorozat, magamra nézek, körülöttem golyók halmaza.
-Értem! - el indultam futva és mindenkit le ütöttem. Én is kaptam ütést, de csak annyit éreztem, mintha meg löktek volna. Nagyon élveztem az erőt. Meg álltam egy ajtó előtt.
-Biztos kellek én ide? - kérdezte Dan mellém érve.
-Én sem gondoltam, hogy tudok ilyet.
-Nyisd ki! - sürgetett.
-Hogy? Nem tudom a kódot.
-Húzd szét! - nézett szőkének.
Meg fogtam a reteszeknél, könnyen szét húztam.
Elég védett ez a raktár. Fém ajtók, fém falak. Mint valami erődítmény.
Végig futottunk a folyosón, egy lifthez értünk.
-Melyik emelet? - nézem a számokat.
-Ez. - nyom meg egyet Dan.
-Jólvan,meg kérdezem. Honnan...
-Kopott a gomb.
Csendben maradtam. Ahhoz értek hogy kell el adni dolgokat. De ez nekem magas. Ki nyílt a lift ajtó, egy nagy terembe értünk. Oszlopok fogadtak. Bentebb mentünk és el állt a szavam.