Creepypasta

Talán kísértet

Ez az első éjszakád az új lakásodban. A holmid dobozokban. A berendezés még nem érkezett meg, kivéve a matracot. Fűtés és áram nincs, mert csak holnap kapcsolják be. Az összes fényforrás egy zseblámpa és pár gyertya. Ennyi elég ahhoz, míg lefekszel aludni.

Egyedül a sötétben hátborzongató érzés fog el, de ezt csak az idegességre fogod. Próbálsz aludni, de egy zörej felébreszt. Fekszel még egy kicsit. Vársz, és próbálod eldönteni, hogy valódi volt, vagy csak képzelődtél.

Amikor újra meghallod a hangot, megnézed a mobilodon, hogy mennyi az idő. Hajnali kettő. Felkelsz, és a telefonoddal világítva, kimész a konyhába, mert a zaj valószínűleg onnan jött.

Először azt hiszed, betörtek hozzád, de kihagy a szíved egy ütemet, ahogy az alakra bámulsz.

Egy középkorú férfit pillantasz meg, aki csíkos pizsamában a mikrohullámú sütő előtt áll, háttal neked. Szilárdnak látszik, mégis átlátsz a testén. Szinte megbénulsz a félelemtől és kíváncsiságtól.

Végre megtalálod a hangod, és rászólsz az idegenre egy „Hé!”-vel. A férfi lassan feléd fordul. A szemed tágra nyílik, amikor észreveszed, hogy a férfinek nincs alsó állkapcsa, és a nyelve szabadon lóg lefelé. A látásod elhomályosodik és a jelenség eltűnik.

Egy hang kelt fel. A mobilod rezeg a padlón. Azt gondolod, reggel van, mert fény szűrődik be az ablakon. A matracon fekszel, és van egy nem fogadott hívásod az anyukádtól. Zavarodottnak érzed magad, és még mindig remegsz attól, amit láttál. De vajon csak álom volt, vagy tényleg találkoztál egy kísértettel?