Creepypasta

A Gibbons ikrek félelmetes története

June és Jennifer Gibbons 1963. április 11-én születtek Barbados-szigetén, később Walesbe költöztek. A lányok nem beszéltek senkivel csak egymással és néha fiatalabb testvérükkel, Rose-szal kitalált ikernyelvükön. Egyszer egy pszichológus titokban rögzítette a lányok beszédét, és észrevette, hogy angolul beszélnek, csak hihetetlenül gyorsan. A lányokat sajnos folyamatosan bántották társaik az iskolában, ezért egy idő után inkább kivették őket onnan.

A társasági életük elősegítésére Junet és Jennifert különválasztották, de a lányok katatón állapotba kerültek addig, amíg nem lehettek újra együtt. Mind a ketten hosszú naplókat kezdtek írni, emellett regényeket is. A regényekben borzalmas erőszakos cselekmények jelentek meg. Később erőszakos bűncselekményeket is követtek el. 1982-ben a bíróság rablásért és gyújtogatásért ítélte őket egy pszichiátria zárt osztályára. A lányok továbbra sem beszéltek, antiszociálisak maradtak.

A pszichiátrián külön részeken laktak, de szabadidejüket együtt töltötték. A nővérek sokszor külön szobában találtak rájuk, azonban ugyanabban a pózban ültek. A lányok párszor megpróbáltak öngyilkosságot elkövetni. Több regényt nem írtak, csak a naplójukba temetkeztek.

June és Jennifer egymástól elválaszthatatlan kapcsolatban élt. Külön nem léteztek, de együtt sem tudtak normális életet élni. Jennifer úgy gondolta, hogy June jobban néz ki és intelligensebb nála. June erről írt is a naplójában, félt saját testvérétől.

Marjorie Wallace hosszú bejegyzést írt a lányokról. Jennifer azt mondta neki, hogy neki meg kell halnia. A nő megkérdezte, hogy miért, mire a válasz az volt, hogy így döntöttek, mert így képtelenek a normál életre.

1993-ban a lányokat egy sokkal nyitottabb intézetbe szállították. Jennifer ekkor betegnek tűnt, a kórházba vitték, de kiderült hogy súlyos betegségben szenved, amelyet akár méreg is okozhatott. A lány meghalt, de sosem derült ki, hogy miben.

June-t természetesen lesújtotta a hír, azonban manapság egész normális életet él, rendesen beszél és önállóan munkálkodik a világban.