Creepypasta

Vezetékes telefon

Carrie szerette a vasárnapokat. A szülei mindig ekkor mentek el ügyeket intézni, egyedül hagyva őt, így fel tudta hívni a barátját, Josh-t.

Mivel egyke volt, a szülei túlságosan is próbálták őt védelmezni mindentől, és megtiltották neki a randizást, amíg 15 éves nem lesz. Carrie természetesen eltitkolta előlük Josh létezését. De nem számított, mert szerette. Szeretett beszélgetni vele. A hangjától a szíve gyorsabban vert. És csak a vasárnap volt az egyetlen időpont, amikor felhívhatta, és nem kellett aggódnia a lebukás miatt. Rituálissá vált számukra. Minden vasárnap felhívta, és addig beszélgettek, amíg a szülei haza nem értek.

Csak egyetlenegy hiba volt ebben az egyébként tökéletes jelenetben. Josh testvére kíváncsi volt, és mindig felvette a házban lévő másik telefont, hogy kihallgassa beszélgetésüket. De miközben beszéltek, Carrie hallotta a lélegzését. Megpróbált halkan lélegezni, de ő mindig meghallotta. Ez így ment hetekig, és Carrie-t egyre jobban idegesítette. Josh nem törődött vele, de egy különösen heves beszélgetés után Carrie megkérdezte:

„Meg tudnád mondani a testvérednek, hogy kotródjon el? Hallom, ahogy minket hallgat a másik telefonvonalon.”

Josh válasza kijózanító volt: „Nekünk nincs másik telefonunk a házban... Azt hittem, azt mondtad, hogy a szüleid már elmentek.”

Carrie hallotta, ahogy a telefont lerakják a konyhájukban.

Látta elmenni a szüleit... szóval akárki is volt a konyhában, nem a szülei voltak.