Creepypasta

A német kannibál(2)

Ekkoriban, talán éppen az anyja előli menekülésként alkoholista lett, ami miatt elbocsátották a katonaságtól. Miután leszerelt, informatikusként helyezkedett el, és az anyjával élt egészen az asszony 1999-es haláláig. Ekkor végleg kiszabadult a hatása alól, és kinyílt neki a világ — pontosabban a világháló. Mint azóta oly sokan, ő is az interneten próbálta bepótolni azt a szocializációt, ami a valódi életéből kimaradt; itt pedig hamar megtalálta azokat a csatornákat, ahol kiélhette, amit addig nem tudott: a kannibálfórumokat.

A Cannibal Café egy nyilvános fórum volt, amit bár az eset után megszüntettek, az arcive.org segítségévével a mai napig elérhető a tartalma. Még Meiwes bejegyzései is visszakereshetők rajta, ő volt a Franky nevű fórumozó. Első ránézésre rettenetesnek tűnhet, hogy ennyi regisztrált – és ki tudja, mennyi read only – tagja volt a fórumnak, de nem szabad elfelejtenünk, hogy a tagok többsége ezt csak ártatlan fétisként élte meg. A legtöbben megelégedtek a szerepjátékkal, és nem is akarták átültetni vágyaikat a valóságba.

A jelenséget vorarefíliának hívják, és nagyjából azt takarja, hogy valaki az emberevéstől érez szexuális izgalmat. Ezen belül is két nagy csoport van, a tiszta és a "gore": a tiszta vorarefilek átvitt értelemben, gyakran metafizikailag értik a másik elfogyasztását, és sok esetben arról fantáziálnak, hogy egyben nyelik le a partnerüket, míg a "gore" vorarefilek a naturalista, véres, anatómiailag pontos ábrázolástól jönnek izgalomba. Fontos azonban megjegyezni, hogy önmagában ez a fétis sem veszélyesebb, mint a szado-mazochizmus vagy a lábfétis, és egyetlen egy kivétellel nem tudunk olyan esetről, ahol egy vorarefil fantáziálása valós tettbe fordult volna.

Így már értelmet nyer Meiwes vallomásának leghátborzongatóbb része, miszerint Németországban az elfogása pillanatában nyolcszáz kannibál élt és tevékenykedett. Ha feltételezzük, hogy azt hitte, a tagok többsége, hozzá hasonlóan, tényleg emberhúst fogyaszt (és hogy valamennyit túloz), akkor körülbelül kijön a német fórumozók létszáma.

Armin kirakott egy hirdetést miszerint 18-30 év közötti embereket keres aki képes lenne magát "felajánlani" neki hogy megegye.

A gyilkosságokról szóló írásoknál nem szokás részletesen feltárni az áldozat hátterét — Bernd Jürgen Armando Brandes azonban nem egy átlagos gyilkosság szokványos áldozata. Ahhoz, hogy megértsük, hogyan volt képes önként jelentkezni Meiwes hírhedt fórumbejegyzésére, meg kell néznünk, hogy ki volt ő valójában.

Bernd Brandes életútja sok ponton hasonlít Meiwes-ére. Ő az édesanyját vesztette el ötévesen, amikor az asszony öngyilkos lett; az édesapja pedig nem volt hajlandó beszélni a történtekről. Kapcsolatuk még tovább romlott, amikor Brandes bevallotta, hogy meleg.

Akárcsak Meiwes, ő is kettős életet élt: a felszínen sikeres üzletember látszatát keltette, szoftvermérnök volt a Siemes-nél; a mélyben egy mazochista szexfüggő volt, aki egyre nehezebben talált kielégülést a szexualitás konvencionális formáiban. Visszaemlékezésekben korábbi alkalmi kapcsolatai elmondták, hogy gyakran kérte őket, hogy vágják vagy harapják le a péniszét. Egy férfinek például tízezer akkori márkát ajánlott azért, hogy megcsonkítsa az áhított módon, ám senki nem volt hajlandó túllépni a puszta szerepjátékon, ami még frusztráltabbá tette.