Creepypasta

Judge Angels#1

A mai nap egy fontos nap Clark-ék életében; 10 hónap után Mrs. Clark végre világra hozza gyermekét. A megyében mindenki tudja, hogy Mr. Clark a híres és komoly természetű bíró itt él.
Néhány óra elteltével, a nővér kisétál a szobából, az arckifejezése inkább szomorúnak látszott. Belép Mr. Clark irodájába, hogy közölje a híreket. „Ööö, Mr. Clark…” A nővér rémült arckifejezéssel bámulta a férfit. „Tessék? Mi az?” Mr. Clark megráncolta a szemöldökét, ahogy az ijedt nőt nézte. „Jobb, ha ezt ön is látja, Mr. Clark.” „Mi az, hogy látnom kell? Miért nem árulja el itt és most?” „Nos, a gyermeke egy kicsit „Különleges”.”
Bementek a szobába, ahol Mrs. Clark pihengetett. Az ágyon feküdt, és mellette aludt Mr. és Mrs. Clark gyermeke. Mr. Clark észrevette, hogy a többiek, akik segítettek levezetni a szülést rémülten néznek. Amikor odalépett a csecsemőhöz, az arca sápadtabb lett, mint a többieké.
Az újszülött kislány, de a haja szőke, nem úgy, mint a szüleié; Mrs. Clark haja vörös, míg Mr. Clark-é barna. A legmeglepőbb dolog az volt, hogy a kislánynak ijesztőek a szemei; a szemei feketék; a pupillája, az üvegtest – teljesen fekete. „Ez meg miféle szörnyszülött?!” Kiáltotta Mr. Clark idegesen. Senki se válaszolt vissza. Hirtelen Mr. Clark megragadta a pihenő feleségét. „Te megcsaltál valakivel?! Vagy hogy tudtál egy ilyen szörnyet világra hozni?!” „Mrs. Clark most nagyon gyenge, Mr. Clark. Kérem…” „Nem mintha érdekelne!” Mr. Clark visszalökte a feleségét az ágyra. „Hívják ide az ügyvédemet!” Ezzel elhagyta a szobát.
Néhány nap elteltével Mr. Clark ügyvédje Taylor megérkezett. „Mr. Clark… kétség nélkül ő biztosan az ön lánya; a DNS teszt nem téved, és a látásvizsgálat kimutatta, hogy a látása normális. Az orvos még azt is hozzátette, hogy soha se látott még ehhez hasonlót – A szemgolyója fekete, de semmi baj nincs a látásával. Valójában kétszer jobban lát, mint egy átlagos ember.” Taylor Mr. Clark asztala előtt állt s átnyújtotta a kislány dokumentumait. „De ő egy szörnyszülött. Nem tökéletes; én egy tökéletes gyereket akarok!” Mondta Mr. Clark még csak rá se nézett a dokumentumokra. „Akkor… mihez kezdjünk? Helyezzük el árvaházban?” Kérdezte Taylor. „Dehogy, az rossz benyomást keltene az emberekben rólam… Ebben az esetben majd nem engedem iskolába járni. Szerzek neki magántanárt. Nem hagyom, hogy bárki meglássa. Ja és mondja meg a nővéreknek, akik segítettek levezetni a szülést, hogy senkinek se mondják el. Rossz híre lenne a családunknak.” Mr. Clark becsukta a könyvét és ránézett Taylor-re. „Ha bármi baj történne, végezz vele!... Ő egy szégyen az életemben!”
Évekkel később Dina Angela a különös kislány betöltötte 13. életévét. Nem szeretett beszélgetni, bizonyára azért, mert az édesapja egész életében a villába zárva tartotta s ezért antiszociális lett. Dina tudta, hogy édesapja egy híres bíró és ezért nagyon igazságos döntéseket hoz meg, mindig közömbösen nézi a dolgokat. Habár mindig a tökélyre törekedett, ezért is rossz a kapcsolata Dina-val. Tudta, hogy édesanyja és édesapja soha nem voltak olyan jóban egymással, még születése előtt sem. Ezen nem lehet változtatni; mindkettőjük akkoriban a házasság mellett döntött.
Dina még sohasem hagyta el a házat a szeme miatt. Fogott egy tükröt és a szemeit nézegette; teljesen feketék voltak, de ahogy jobban megnézte kis csillagokat vett észre, akár egy pici galaxisban. Gyakran lenyűgözte a szeme látványa. A szőke haja rövid és kócos, de általában megfésülködik, amikor édesapja a közelben van. Legtöbbször édesanyja az, aki megfésüli. 
Mrs. Clark-ot soha nem érdekelte, hogy néz ki Dina; mindig kiállt lánya mellett, mindig gondolt rá. Természetesen mindig tudta, hogy férje (aki egyáltalán nem szerette Dina-t) mire készül.
Dina-nak nem voltak barátai. Édesapja egész életében bezárta, hiába volt a ház hatalmas, nagyon magányos volt. Régebben még reménykedett abban, hogy egyszer talán lesz egy barátja vagy netán fiúja, de úgy tűnik, hogy ez már elérhetetlen ilyen körülmények között. Az egyetlen ember, aki jelenleg támogatja az az édesanyja Mrs. Clark, tehát nagyon szereti. Dina ilyen gondolatokban merült el, ahogy a kint játszadozó gyerekeket nézte az ablakból. 
Hirtelen valaki kopogott Dina ajtaján. „Gyere be!” Mrs. Clark belépett a szobába és azt mondta „Dina, később lemegyek a boltba. Szeretnéd, hogy vegyek neked valamit?” Mrs. Clark kérdezte és lenézett Dina-ra. „Nem, köszi.” „De kicsim, mostanában alig eszel valamit, le fogsz fogyni… veszek neked ennivalót.” Mrs. Clark kiment a szobából, de Dina még utána szólt. „Mondtam, hogy nem szeretnék semmit…” Sóhajtott.