Creepypasta

Judge Angels#2

 ellenére, hogy azt mondta, hogy nem szeretne semmit, valójában Dina ki szeretne próbálni dolgokat a kinti világból; ruhákat, ételeket, idebent most már semmi nem köti le a figyelmét. Ki szeretne valamit próbálni, ami a kinti világból származik, de nem lehet… Dina jól tudja, hogy amióta megszületett egy cselédlány szegődött a családhoz; úgy hívták, hogy Maisha. Az a feladata, hogy Dina-ra vigyázzon. De valójában Mr. Clark testőre. Rengeteg pénzt költött, hogy felbéreljen egy olyan nőt, aki odafigyel arra, hogy Dina ne okozzon gondot és még meg is védi Mr. Clark-ot. Végtére is ki tudja, hogy Dina, hogy fog hozzá viszonyulni. Ezen gondolkodva, Dina felnevetett „Ha megtudnám, akkor megölném.”
Pár nap múlva itt a karácsony, de Dina-t egyáltalán nem lelkesítette, mivel mindig úgy tölti a szentestét, mintha csak egy átlagos nap lenne. Neki teljesen mindegy volt, hogy megünnepli-e vagy nem. Szerencsére, amikor szülinapja van Mrs. Clark mindig készít neki tortát, hogy megünnepelhessék, ha nem így lenne, akkor Dina valószínűleg elfelejtené, hogy hány éves. 
„Mivel ma nem lesz magánóra, ezért azt csinálhatom, amit általában.” Gondolta Dina. Felkelt az ágyból, elhagyta a szobát s körbejárta a házat. Attól, hogy Mr. Clark bezárta a házba, attól még bent járkálhatott. Még jó, hogy óriási a házuk, az ő családja a leggazdagabb a megyében, de ettől Dina nem volt öntelt. Tulajdonképpen Dina undorodott a nagyképű emberektől. 
Dina mindig besurran Mr. Clark gyűjtőszobájába, annak ellenére, hogy megtiltotta neki. Abban a szobában sokáig elvan, mert egy tárgy mindig leköti a figyelmét- egy tiszta fehér kard. A kard egy vitrinben van és elkülönítették a többi tárgytól, mintha nagyon különleges lenne. Amikor Dina közel kerül a kardhoz hangtalan rezonanciát hall és mindig ezüstösen ragyog. Dina órákig képes lenne ezt a kardot nézni. Édesanyja szerint egy legenda fűződik hozzá. A kard eredetileg egy angyal tulajdona volt, és egy háború közepette véletlenül leejtette az emberi világba. Az angyal soha többé nem találta meg. Bár azóta az emberek különböző célokra használták; egyszer gyilkoláshoz, egyszer megvédéshez, személyes célokra és így tovább. Emiatt a kardot elzárták évekig. A legenda szerint, aki jól bánik vele, annak örökké társa lesz.
„Milyen gyönyörű kard… bár az enyém lehetnél!” Dina fekete szemei visszatükrözték a kard fényét. A kezét a vitrinre tette, úgy érezte mintha elnyelné az energiáját. Hirtelen lépteket hallott szóval elbújt. Kinyílt az ajtó és valaki bejött – Maisha volt az; a szokásos napi ellenőrzést végezte. Nyilvánvalóan Dina-t kereste, mivel Dina elhagyta a szobáját engedély nélkül. Csúnyán nézett a szolgálóra. Dina előjött, amint Maisha elhagyta a szobát. 
Este Mrs. Clark sok dologgal tért haza, amiket a boltban vásárolt; szinte mindegyik étel volt. Sajnos összetalálkozott férjével a bejárati ajtó előtt. „Mit vettél?” Kérdezte Mr. Clark. Megragadta Mrs. Clark karját és a szatyor tartalma kiborult vele együtt a titokban vett ételek is. „Miért vettél ennyi kaját? Annak a szörnynek vetted, mi?! Hogy merészelsz titokban vásárolni neki?” Mr. Clark dühbe gurult és Mrs. Clark-ot ellökte, aki elesett, de még mielőtt belerúgott volna a tehetetlen feleségébe, kijött Dina és megakadályozta a szívtelen édesapját. „Apa!! Mi a fenét csinálsz?!” „Te nem hívhatsz „Apának” te szörnyeteg! Csak akkor hívhatnál így, ha tökéletes lennél!” Mr. Clark megütötte Dina-t, aki ettől elesett. Felállt a földről s az édesapját bámulta. „Pfff” nyögte Mr. Clark majd elviharzott.
Miután Mr. Clark elment Dina odament Mrs. Clark-hoz és megkérdezte tőle „Anya, jól vagy?” „Ne aggódj, nincs semmi bajom. Csak ma ballábbal keltem fel. És te kicsim?” „Jól vagyok… De mondtam, hogy ne vegyél nekem semmit. Ha apa meglátja…” „Nem baj… Mivel a lányom vagy.” Mrs. Clark gyengéden megérintette Dina arcát s hozzátette „Aludjunk ma este együtt Dina.” Az az igazság, hogy Mrs. Clark nem tud elmenekülni férjétől, még akkor se, ha nagyon akarná. Gondolt már válásra, de nem mondhat le Dina-ról és még ha el is válna Mr. Clark akkor se engedné őket elmenni.