Creepypasta

A nagy villa

Mi egy 4 fős család vagyunk! 

Sosem voltunk szegények, emiatt eddig is nagy volt a házunk,

de mivel lesz még egy kistesóm ezért el kellett költözni egy nagyobb lakásba.

Nézegettünk a neten egyet-kettőt, mikor megláttunk egy hatalmas villát.

Szinte ingyen volt, ezért semmi sejtés nélkül felhívta a tulajt.

Le is beszéltünk egy időpontot.

Odamentünk, megnéztük.

A többieknek nagyon tetszett a nagyság és a csillogás, de engem elborított valami nagyon rossz, kellemetlen érzés.

Én szóltam a többieknek, hogy nem kellene ezt, mert rossz megérzésem van ezzel kapcsolatba, de rám se fütyültek és megvették a villát.

Én már az odaköltözés gondolatától kapartam a falat, de sajnos muszáj volt.

Amikor beköltöztünk mindenki elfoglalta a saját szobáját, ahogyan én is.

Az enyém nagy szoba volt, és pont oda sütött mindig a nap, de ettől függetlenül még nappal is lámpát kellett kapcsolni.

Nem is lett volna ezzel baj, de volt egy nagyon kellemetlen megérzésem abban a szobában.

Egy sötét éjszaka felébresztett valami.

Nyikorgást hallottam a padlóról, nem tudtam elképzelni, hogy mi lehet az, ezért gyorsan felkapcsoltam az éjjeli lámpát.

Ekkor láttam meg, hogy egy idősember áll az ágyam mellett vérző karral.

Nem nézett ki élőnek.

A bőrén láttam hogy halott.

Abban a pillanatban ahogy megláttam eltűnt!

Ez nagyon megijesztett az éjszaka folyamán már aludni sem tudtam.

A következő nap elmondtam ezt a családomnak de mivel rajtam kívül mindenki szkeptikus, ezért azt mondták, hogy csak káprázott a szemem.

Iskola után bementem a könyvtárba, és előkerestem az archívumot.

Azt olvastam hogy a villánkban egy házaspár lakott akiknek nem lehetett gyereke, és emiatt a férfi minden olyan nőre haragudott aki teherbe tudott esni.

A felesége viszonylag hamar meghalt, ezért egyedül maradt a házban.

Egyszer még 1932-ben megölt egy terhes nőt, de a rendőrök nem ítélték el emiatt,

mert megállapították hogy nincs rendben agyilag. Nemsokkal a gyilkosság után az én szobámban vágta fel az ereit és lett öngyilkos.

Miután ezt elolvastam a hideg futkosott a hátamon, de minél hamarabb haza kellett érnem, hogy anyát figyelmeztessem a veszélyre.

Rohantam ahogy tudtam.

Amikor beértem az ajtón, anya hüledezve nézett rám és kérdezi, hogy mi a bajom.

Elmondtam neki amit olvastam, de ő megint azt mondta hogy ez egy hülyeség.

Egyszer amikor iskolába voltam, felhívott apa, hogy jön értem mert anya leesett a lépcsőről.

Már akkor nagyon ideges voltam, és féltem hogy nehogy valami baj történjen.

Anyát kórházba vittük.

Szerencsére a babának nem esett baja.

De megkérdeztük tőle hogy mi is történt valójában, mire ő azt mondja, hogy igazam volt, mert nem leesett, hanem lelökték.

Elhatároztuk hogy onnan költözünk mihamarabb.

A következő héten megszületett a baba, és anyáék elhatározták, hogy tovább semmiképp sem maradhatunk ott.

Én örültem ennek a legjobban.

Maradt még annyi pénzünk hogy kibéreltünk egy kis lakást.

Odaköltöztünk ideiglenesen.

A villát hamar el tudtuk adni, egy gyereket váró párnak.

Pár hónap múlva csak kíváncsiságból felhívtuk a párt megkérdezni hogy hogy vannak, mire a férfi felvette és elmondta, hogy a nő leesett a lépcsőről, úgy hogy sajnos meghalt ő és a baba is.

Elszomorodtunk de a lelkünk mélyén örültünk, hogy legalább nem velünk történt meg.

Egy biztos, oda én vissza míg a testem tudom irányítani nem megyek.