Creepypasta

A lagúna

Túl voltak az első egyetemi évükön, ezért a hat fiatal úgy döntött, hogy ezt a vadonba ünneplik meg. Órákat vezettek a legközelebbi városból mire találtak egy ideális partszakaszt, ahol megfelelő magasságú sziklák voltak, ahonnan a tengerbe tudtak ugrálni.

Miután felállították a sátraikat a közeli erdőben, az egész délutánt a közeli, tiszta vizű tengerben lubickolva töltötték. Minden csodás volt, egészen addig, míg a nap a horizont alá nem bukott, mert akkor az egyikük a legmagasabb sziklára mászott és onnan vetette bele magát a tengerbe a többiek biztatására. A barátok nevetése lassan elhalt, mert a fiatal nem jött fel a felszínre.

Fél perc után a barátjuk után vetették magukat, de a nádassal, a hínárokkal és az óriási hullámokkal nem tudtak megküzdeni. Végül feladták és a partra másztak. Reménytelen volt, hogy valaha is ráakadnak a társukra, ezért összetörten tértek vissza a kisvárosba és egy magányos évet töltöttek el ott.

Csak egy vigaszuk volt, még pedig az, hogy egy év múlva visszatérnek a lagúnához, és meggyászolják a barátjukat. Könnyes szemmel közeledtek a partszakaszhoz, ám a távolban ismerős alak látszott kibontakozni, a barátjuk állt ott, szomorú, lehajtott fejjel.

Az öt fiatal izgatottan közeledett hozzá és a nevét kiabálták, ám ő mintha meg sem hallotta volna őket, pedig már igazán közel kerültek hozzá. A hirtelen támadt nagy örömük ekkor csapott át halálos felismeréssé, mert a parton nem egy, hanem öt sírt találtak.