Get Loki'd 2 - A múlt keresése és felejtése

Az élet szép

- Tadaaa - hallottam Loki hangját mellettem. Csak azután mertem kinyitni a szemem, miután vettem egy mély levegőt. Körülöttünk hegyek és völgyek, fenyvesek, és minden csupa köd volt.
- Hol a francban vagyunk? - kérdeztem. Újra és újra körbenéztem, aztán Lokira, aki keresztbe tett kezekkel nézte a távoli hegyeket.
- Hát Norvégiában. - mondta.
- Azt én is látom, de azon belül hol??
Tanácstalanul nézett rám.
Kezdtem pánikolni. Itt vagyok a semmi közepén. Szó szerint.
- Most meg mi baja van? Itt vagyunk, Norvégiában, ahová jönni szeretett volna.
- Hát de... Bakker!! Nem pont így gondoltam!! - kiáltottam. Kiakadtam. - Hol vannak az emberek? Hol vannak a falvak vagy városok? Hol van... akármi?!?
- Oh. Szóval emberek közé akart menni. Nem tudtam.
- Nem mindenki olyan antiszoc, mint maga!!
Tettem pár lépést, aztán leültem egy sziklára. Próbáltam megnyugodni. Legalább itt nem fog ránk találni a SHIELD. Hiszem mi se tudjuk, hol vagyunk, akkor ők honnan tudnák?
Szétnéztem újra. A kezdeti sokk után kezdtem megnyugodni. Végül is, gyönyörű helyen vagyunk. A települések meg csak nincsenek olyan messze.
- Keressünk egy falut. - mondtam, miközben felálltam. Loki még mindig ott állt, ahol az előbb. Mérgesen bámulta a hegyeket.
- Mit néz ennyire? - kérdeztem.
Ő úgy pillantott rám, mintha álomból ébresztettem volna fel. Biztosan csak elgondolkozott.
- ...semmit... Jó ötlet, menjünk. - mondta zavartan. - Merre?
Mindketten körbenéztünk.
- Hát... öhmmm....arra! - mutattam találomra egy fenyőfákkal teli domb felé.

Ahogyan felértünk a dombra, végre megláttuk a delelő Napot. A völgyben egy kis házikó állt, körülötte bárányok legelésztek.
Amikor leértünk a völgybe, megláttunk egy öregembert, aki a ház előtti padon ücsörgött és éppen könyvet olvasott. Még oda se értünk hozzá, ő felnézett, és tökéletes kiejtéssel megszólalt angolul:
- Maguk túristák? Kicsit eltévedtek.
Lokival összenéztünk.
- Meg tudná mondani, merre van a legközelebbi település? - kérdeztem.
- Arra, nyugatra van egy autóút. Ha azon elindulnak északnak, néhány óranyira találják Bjordalt. Már ha autóval vannak.
- Köszönjük. - mondtam, és elindultunk nyugatnak.
Alig tíz perc alatt kiértünk az útra.

- Fogadjunk, hogy errefelé mindig sok kocsi jár, csak most direkt nem jön egy se. - mondtam, miközben odébb rúgram egy kavicsot az útról.
Az autóút szélén mentünk, körülöttünk az idő mintha megállt volna. Se egy kocsi, se egy ember, se semmi, csak köd, hegyek és fák. Nem mintha nem lett volna szép, csak már kezdtem éhes lenni, és fáradt.
- Nincs túl jó formában, ha ennyi gyaloglás után már panaszkodik. - szólt Loki.
- Oh, hát tényleg nem vagyok jó formában! Ha elfelejtette volna, egy tumor van a fejemben, ami próbál megölni.
- Lehetne, hogy ezt most elfelejti? - állt meg hirtelen. Én is megálltam, és felé fordultam. - Felejtse el, hogy beteg. Gondoljon arra, hogy most itt vagyunk, és jobb helyen nem is lehetnénk, higgye el. Itt nem kell ilyenekkel foglalkoznia.
Pár percig csendben álltunk. Igaza volt. El kell felejtenem. Csak a mostra gondolni. Mert most az élet szép.
- Igaza van.
- Tudom. - mondta. Aztán elmosolyodott. - Ha még egyszer meghallom, hogy erről beszél, békává változtatom magát, esküszöm. - a végét már nevetve mondta, aztán tovább indult.
- Hogy mit csinál? - kérdeztem. - Hé! - szaladtam utána nevetve.