Get Loki'd 2 - A múlt keresése és felejtése

Anna és Louis

Késő délutánra értünk Bjordalba. Az eső addigra elállt, de a szürke felhők még mindig vészjóslóan néztek le ránk.
- A fiamnak vagy egy kis háza a város szélén. Ha gondolják, megkérdezhetem Martat, hogy ellakhatnak-e benne egy időre. - mondta a sofőr, miközben leparkoltunk az út szélén.
- Köszönjük! - szóltam előre. Kiszálltunk a kocsiból, a két fickó elköszönt egymástól. Miután az idősebb elment, a másik hozzánk fordult.
- Marta a feleségem - magyarázta. - a fiam pedig Németországban él a barátnőjével . Úgyhogy a ház üresen áll, míg nem jönnek meglátogatni. - miközben beszélt, kinyitotta az ajtót. - bár azt nem gyakran teszik - tette hozzá. - szólok Martanak.
Becsukta maga mögött az ajtót.
- Milyen kedves ember. - jegyeztem meg, Lokira pillantva. Ő nem szólt semmit, mert nyílt az ajtó. Egy mosolygós nő jelent meg, rövid, szőkésbarna hajjal.
- Örvendek! - mondta. - Casper  azt mondta, kivennék Max fiunk házát.
Visszamosolyogtam rá.
- Igen, de csak ha nem jelent gondot.
- Ugyan! Max nem gyakran jár haza. Sajnálom is azt a szép házat, az év nagy részében ott áll üresen. Jöjjenek, nézzék csak meg.
Azzal elindult a járdán, a férje, meg mi mentünk utána.
Néhány perc gyaloglás után megálltunk egy kis házikónál. A város szélén volt, messzebb a többi háztól, egy kis ösvény vezetett hozzá. Faház volt, nagy ablakokkal. Marta körbevezetett minket, minden zugot megmutatott. Összesen két helység volt, egy fürdőszoba zuhanyzóval, meg egy nagyobb szoba, ami egyben volt konyha és hálószoba. Egy kis hűtő, tűzhely, kályha, egy könyvespoly és egy franciaágy. Egy franciaágy. Egy.
- Gondolom, nem probléma. - mondta Marta amikor meglátta hogy az ágyat bámulom.
- Nem, tökéletes - mondta Loki, és átölelte a vállamat. Mi a szart csinál ez?
- Milyen szép pár. - örvendezett Marta. - az anyagiakat majd holnap megbeszéljük. - mondta és egy kulcsot vett elő.
- Csak még valami. Megkérdezhetem a nevüket?
- A...
-Anna- szakított félbe Loki. Na jó, mi a franc folyik itt?? - ő Anna én pedig...
- Ő Louis. - vágtam vissza. - Az én Louisom - mondtam mosolyogva.
Elvettem a kulcsot, aztán elköszöntünk Martatól és Caspertől. Mosolyogva néztünk utánuk, aztán amikor látótávolságon kívülre kerültek, megütöttem Loki tarkóját.
- Mi a franc volt ez?? - kérdeztem. - Azt hiszik hogy együtt vagyunk! És Annának hívnak? Mi a szar?
Loki elnevette magát.
- Jobb így, higgye el. Látta azt a nőt, egy perc nyugtunk se lett volna tőle. Mellesleg Louis?? Miféle név ez?
- Nem tudom, csak úgy jött. - húztam meg a vállam. A kulcsot letettem a kis ebédlőasztalra, és leültem melléje. Két szék, kétszemélyes ágy, ezt a házat egy párnak tervezték. Francokat.
Loki benézett a hűtőbe. Üres volt. Felálltam, és odaszóltam neki: -Szerezzünk valami kaját.

Bjordalban nem sok bolt van. Többnyire egy.
Furcsa módon lelkiismeretfurdalás nélkül távoztunk, két teli szatyorral, miközben egy fityinget se fizettünk. Loki nagyon elemében volt. Simán elsétált a pénztár mellett, körülötte az emberek mintha észre se vették volna. Vajon hogyan csinálja?

Mire visszaértünk a házhoz, kezdett besötétedni. Elpakoltam a kajákat, Loki közben a könyveket nézegette az ágy melletti könyvespolcon.    
Miután ettünk, még egy darabig ültünk egymással szemben.
- Na jó, mi legyen?
- Tudtommal nem horkolok, ha erre gondol.
- Nem erre gondolok.
- Mintha azt mondta volna, bízik bennem - jegyezte meg, furcsa mosolyyal az arcán.
- Tudja, a bizalmat könnyen el lehet veszteni. Magának sikerült.
- Tudja mit, nekem mindegy mit csinál. Én most megyek aludni. -állt fel. Levette a cipőjét meg a pulóverét és elfoglalta a helyét.- Jó éjt Anna.
Hogy lehet valaki ilyen... ilyen lehetetlen?     
- Jó éjt Louis. - mondtam gúnyos hangon.
Még egy ideig ültem az asztalnál, megátkoztam minden élő és élettelen dolgot, aztán lefeküdtem Loki mellé, aki már mélyen aludt.