Get Loki'd 2 - A múlt keresése és felejtése

Remény

-Hogy tud ilyenkor aludni?
A kedves hangra rémülten néztem fel. Mintha Lokit láttam volna az ágyam mellett állni. Mivel ezt lehetetlennek hittem, átfordultam a másik oldalamra.
-Ez most komoly? - kérdezte a hang. - Nincs erre időnk. Ébresztő! - mondta hangosabban. Ezúttal még valóságosabb volt. Felültem, nyújtózkodtam. Amikor megláttam Lokit, összerezzentem.
-Te jó ég! - álltam fel és odaléptem hozzá, de amikor megpróbáltam megölelni, átestem rajta, mint egy szellemen. Fájó tagokkal, döbbent arccal néztem fel rá.
- Csak így tudtam idejönni. - tárta szét a karját. Felálltam és elé léptem.
-Ez... nagyon durva. -suttogtam, miközben hozzá-hozzáértem a hologramhoz.
-Abbahagyná? - nézett rám Loki.
-Ja, bocs. - körbenéztem. Sötétebb volt, mint amikor lefeküdtem, ebből arra következtettem, hogy még éjszaka lehet.- Hány óra van?
- Éjszaka. -mondta Loki tömören. Amikor már kínossá vált, hogy engem bámul, megszólaltam.
- És... minek köszönhetem a látogatását? - kérdeztem a lehető legnyugodtabb hangon.
-Rég beszéltünk.
-Tegnap régnek számít?
- Magának igen. - amikor látta, hogy képtelen vagyok erre bármit mondani, folytatta - Mit mondott magának Odin? - furcsálltam, hogy az apját a nevén szólítja.
- Csak azt, hogy egy darabig még itt leszek.
- Mást nem mondott? -kérdezte nyugodt hangon. Képtelen voltam a szemébe nézni.
- Nem.  
Elmosolyodott.
-Hazudik. - suttogta. - Miért nem akarja elmondani?
El se mertem képzelni, hogyan reagált volna, ha megmondom neki.
-...az őrök hamarosan visszatérnek. Mennem kell.
-De ugye jönni fog még? - kérdeztem gyerekes ragaszkodással a hangomban.
- Persze. Még ki kell találnunk, miként jutunk ki innen - mosolygott ravaszul. - Viszlát.
Amikor alakja kezdett eltűnni, gyorsan visszaszóltam.
- Viszlát.
Pár pillanattal később két őr sétált el a cellám előtt. Addigra már az ágyamban feküdtem.

Reggeli után két őr jött értem. Bilincset tettek a kezemre és kivezettek a börtönből. Hiába kérdeztem tőlük bármit, egyik se szólt semmit. A palota előtt egy ismerős alak várt.
- Még csak egy napja van itt, atyám máris háborog maga miatt - mondta Thor, miközben tovább indultunk. - Alig tudtam őt rávenni erre.
- Hova megyünk?
- A gyógyítókhoz.
Végre egy jó hír. Miután átértünk a palota előtti téren, egy hosszú, kőszobrokkal szegélyezett folyosó következett. Végre láthattam Asgardot... Hihetetlen volt. Mintha egy mitológiával kevert sci-fi világba csöppentem volna.
Pár perc múlva érkeztünk egy kevésbé fényűző épülethez, amit magamban kórháznak gondoltam, vagy legalábbis a kórház asgardi megfelelőjének.
Bent egy hosszú szoknyát viselő, őszhajú nő várt. Miután Thor beszélt vele, bevezetett minket egy kisebb terembe, ahol semmi nem volt, csak középen egy asztal. Thor addigra lelépett. Az asztalról kiderült, hogy ágy, ahová feküdnöm kellett. Kényelmetlenül éreztem magam rajta. Kiszolgáltatottnak. Hamarosan még néhány nő érkezett, és babrálni kezdtek az ágy körül. Valamelyikük azt mondta, csukjam be a szemem, de nem tudom, ki volt az. Engedelmeskedtem neki, majd pár pillanattal később olyan volt, mintha mély álomba zuhantam volna.