Get Loki'd 2 - A múlt keresése és felejtése

Elveszett király

-Jó napot! Olyan szép időnk van! - Marta hangja rántott vissza a valóságba. A nő hatalmas mosollyal az arcán lépkedett felénk, kis jegyzetfüzettel a kezében. Lokira pillantottam, aki velem szemben állt és a nőt figyelte. Pislogtam párat. Ez a valóság. A jelen. Soha többé nem akarok visszamenni a múltba.
Marta odaért hozzánk és már nyitotta volna a száját, de Loki felemelte a kezét, mire a nő megállt, mintha megbabonázták volna.
-Mit művel? - kérdeztem. - Elég volt a trükkjeiből. Nem lehet mindent ezzel megoldani!  
Loki meglepetten nézett rám.
- Tudja, hogy nincs nálunk semmi, amivel fizetni tudnánk.
- Akkor majd... dolgozunk nekik vagy ilyesmi.
Az egy helyben álló nőre néztem. Szemei a távolba meredtek, nem is lélegzett. Mintha megdermedt volna.
- Nem fogok egy midgardinak dolgozni. - mondta Loki lenézően.
- Pedig nálunk ez így működik. Valamit valamiért. - oktattam ki. Úgy nézett rám, mint egy idiótára. Már nem olyan volt, mint tegnap, hanem olyan, mint amikor először találkoztunk.
A nő közben magához tért, megfordult és elsétált.
- Mit csinált vele? - kérdeztem.
- Csak belátta, hogy fontosabb dolga is akad ennél. - mondta Loki. Értetlenül néztem rá. 
- Nem tudna úgy viselkedni, mint egy normális ember?
- Nem, mert én nem vagyok normális ember. - mondta lenézően.
- Többnek képzeli magát?
- Még szép.
- Akkor miért van itt?  
A kérdés utolsó szava még sokáig ott lebegett a levegőben. Loki kérdően nézett rám. 
Eddig nem gondoltam arra, hogy lehet valami hátsó szándéka amögött , hogy itt van. De most eszembe jutott, hogy lehet, csak kihasznál engem. Hogy elrejtőzhessen a SHIELD elől. 
-Segíteni akarok magának. - mondta végül.
-Pedig én is CSAK egy midgardi vagyok. Mit érdekli magát a sorsom?
Percekig csendben álltunk egymás arcát fürkészve.
-Már látom, hogy felesleges hazudnom magának. - mondta furcsán mosolyogva. - Bevallom, kíváncsivá tett. Egy midgardi, aki bármit megtenne a Tesseractért, de nem azért, hogy megváltsa vele a világot . Akinek nem látom tisztán az elméjét és nem tudom befolyásolni. Maga nem csak egy átlagos midgardi. Valamiért más. Tudni akarom, miért.     
Zavartan néztem rá.
- Szóval ezért... ezért vagyunk itt?
- Meg persze azért, mert semmi kedvem egy asgardi börtönben rohadni... Habár Odin képes lenne arra is, hogy megölessen...
- Vajon miért? - kérdeztem gúnyosan.- Nincs bennem semmi érdekes, szerintem magában van a hiba.
- Tessék?
- Szerintem egyszerűen csak elcseszte az egyik varázslatát, és most túlbonyolítja a dolgokat.
Mintha egy pillanatra elgondolkodott volna.
-Akkor megmagyarázná, hogyan lehet az - miközben beszélt, egyre közelebb jött. - hogy amikor magáról van szó, egyik trükköm se jön össze?
- Megszokta, hogy mindenki úgy táncol, ahogy maga fütyül? - néztem fel rá.
- Király voltam.
- Az lehet, de nem itt...