Get Loki'd 2 - A múlt keresése és felejtése

Sötét világ

-Tadaaaa - kiáltotta Loki, amikor kiértünk a sziklafalból. Egy teljesen más világ tárult a szemünk elé: a fekete földön nem voltak fák, sem épületek, az égen sötét felhők gomolyogtak, mintha folyton vihar készülne. Mintha örökös éjszaka lett volna.
- Hol vagyunk? - kérdeztem.
- Ez Svartalfheim, a Sötét világ. A sötét tündérek hazája. - mondta Thor, majd elővett egy takarót és Jane-re borította. Pár pillanatig figyelte, ahogyan a nő alszik, majd visszafordult. - A sötét tündérek vezérének, Malekithnek van egy fegyvere, az Aether, amit minden áron meg akar szerezni. Véletlenül Jane-hez került... Ezért támadták meg Asgardot. - magyarázta.
- Miért jöttünk ide?
- Nem várhatjuk, hogy Malekith újra betörjön Asgardba, mert a királyság mostmár szinte teljesen védtelen. Azért jöttünk ide, mert az Aethert csak akkor tudjuk elpusztítani, amikor Malekith megpróbálja elvenni.
-Hiszen ez öngyilkosság. - szóltam hirtelen.
-Van jobb ötleted? Szívesen meghallgatnám - látszott Thoron, hogy kezdi elveszteni a türelmét.
Belegondoltam, mit lehetne tenni, de nem jutott eszembe egy épeszű válasz sem.
Aztán egy pillanatra elkalandoztak a gondolataim. Körbenéztem. Egy olyan világban vagyok, ahol minden fekete, hideg van, fúj a szél, és gonosz sötét tündérek lakják, ahol örökké éjszaka van, és egy fegyvert hoztunk el a gonosz lények vezérének, és még egy kés sincs nálam.
Mi a frászt keresek én itt??
Lokira néztem. Ő nyugodtnak tűnt. Mintha az ő életében mindennaposak lennének az ilyen kis 'kiruccanások'.
- Ha az enyém lehetne az, ami az ereiben folyik... - szólalt meg halkan.
- Megölne téged. - mondta Thor.
- Az Aether? - kérdeztem. Nem igazán értettem, mi ez a dolog.
Loki szótlanul bólintott. Aztán Thorra nézett.
- Te bizonyára tudnád uralni, nem igaz? - kérdezte gúnyosan. - Odin fia... - mondta undorral a hangjában.
- Nem, ez nem csak Odinról szól - emelte fel a hangját Thor. - Azt hiszed, anyánk csak téged szeretett - fakadt ki keserűen. - Te kaptad a trükkjeit... én viszont a bizalmát!
- Szerinted bizalmat érzett irántad? - kiáltotta Loki. - Hagytad meghalni!
- Te talán a hasznára voltál a celládban? - egyre hangosabban beszéltek. Úgy döntöttem, nem szólok bele. Ez az ő vitájuk.
- Ki juttatott oda?
Thor ekkor mérgesen felpattant és megindult Loki felé.
- Pontosan tudod, hogy ki!- Megtorpant előtte. - Anyánk nem akarná látni, hogy veszekszünk. - mondta halkan.
- Bár nem csodálkozna rajta. - szólt Loki keserűen mosolyogva.
- Bárcsak bízhatnék benned.
- Bízz a haragomban.

Néhány percig még csendben utaztunk, aztán Loki hirtelen megszólalt.
- Van egy tervem. - kíváncsian néztünk rá. - Ha megtartották régi szokásaikat, akkor Malekith mellett lesz egy kursed is. Mivel csak egyről tudunk, így elképzelhető, hogy fel fog ismerni kettőnket. -nézett rám.
- Mit akarsz csinálni? - kérdezte Thor türelmetlenül.
- Színészkedni. - felelte vidám hangon Loki. Értetlenül néztem rá. - Hitessük el velük, hogy nyertek. Hogy mi ketten velük vagyunk, sőt, mi hoztuk el az Aethert. Higgyék azt, hogy elárultunk titeket. A kursed pedig elhiszi, mert látott minket a börtönben. - egyre világosabb lett, ahogyan magyarázta. - De neki ne mondjuk el- bökött az alvó Jane felé. - Hogy hitelesen tudja játszani a szerepét.
- Zseniális - mondtam elismerően.
- Már így is elég öntelt, nem kell még fényezni is. - morogta Thor.
Jane hirtelen felült. Mindhárman feléje pillantottunk.
- Malekith -suttogta a nő, miközben a horizonton feltűnő hatalmas űrhajóra nézett.
Ez még mindig öngyilkosság. - gondoltam, miközben kiszálltunk a siklóból. A domb tetején megálltunk, onnan néztünk le a sík területre, ahol az űrhajó állt.
- Készen állsz arra, hogy áruló legyél? - kérdezte Loki halkan.
- Már így is az vagyok, nem? - kérdeztem vissza mosolyogva. Loki halkan elnevette magát, és a kezembe adott egy tőrt, úgy, hogy Thor és Jane ne lássák.
A színjáték pedig kezdetét vette.