Get Loki'd 2 - A múlt keresése és felejtése

Valhalla

A szememet kinyitva Loki rendetlen cellájában találtam magam. Próbáltam odafigyelni arra, hogy elválasszam egymástól a két valóságot. Nehéz volt.
Loki a falnak dőlve ült, pillanatok alatt megváltozott: haja össze-vissza állt, arca feldúlt volt, és még cipőt sem viselt. Amikor meglátott, nem szólt egy szót sem.
- Mi történt? -kérdeztem.
- Frigga... Meghalt. - felelte elhaló hangon. A hír hallatára kicsit megtántorodtam, de próbáltam nem szétesni. Leültem Lokival szemben a földre.
- Sajnálom. - mondtam halkan. - De mégis mi történt?
- Megtámadták Asgardot. Frigga hősi halált halt egy kursedtől. - mondta, megválogatva minden egyes szavát. Olvastam már a kursedekről. A sötét tündérek közül a legerősebbek.
Szörnyű volt hallani, hogy Friggát pont egy ilyen lény ölte meg.
-Tudom, milyen érzés - kezdtem lassan - elveszteni egy anyát...
- Ő nem az anyám! - kiáltotta Loki. -  Ahogyan Odin sem az apám! És én sem vagyok... senki. Egy senki vagyok.
- Miről beszélsz? - vágtam közbe.
- Már rég el kellett volna neked mondanom. Csak nem tartottam fontosnak. Nem asgardból származom, hanem Jötunheimből. Odin csak... befogadott. Bár tudnám, minek!?
Döbbenten hallgattam, amit mond. Hiszem Jötunheim a jégóriások hazája... Az képtelenség...
Loki mintha a fejembe látott volna.
- Tudod, miért mentem Midgardba? Mert hittem abban a hazugságban, amiben nevelkedtem. Azt mondták, királynak születtem.
Keserűen felnevetett. Aztán ordított egyet. Kezdett megrémíteni.
- És vajon hol volt a nagy Thor, miközben Frigga meghalt?! Megbosszulta-e a halálát? Próbált-e rajta segíteni? Nem... egyedül volt...
Könnycseppek csillantak a szemében. Azt kívántam, bár tényleg ott lehettem volna mellette. Felálltam, és leültem melléje. Nem szóltunk semmit, csendben ültünk egymás mellett.

Sok idő múlva sikerült megszólalnom:
- Ha ez vigasztal... Már bizonyára a Valhallában van. - mondtam halkan.
- Kétlem, hogy valaha eljutnék oda. - mondta keserűen, majd többet nem beszéltünk.