Get Loki'd 2 - A múlt keresése és felejtése

Kitör a káosz

Aznap éjjel Loki látogatása elmaradt, helyette sokat gyakoroltam a hologram létrehozását, aztán mozgatását. Nehéz feladat volt, de élveztem, hogy valami ilyesmit tanulhatok. Végül nem is maradtam fel olyan sokáig, mint általában, hajnalban már mélyen aludtam.
Reggel hangos masírozásra ébredtem: kinézve a folyosóra láttam, hogy egy csapat rabot hoztak. Kíváncsian mértem végig őket, ahogy elhaladtak a cellám előtt, mert mind emberszerű, furcsa lények voltak. Vajon honnan jöhettek?
Átpillantva Lokihoz megláttam Friggát, amint vele beszélget. Mivel esélytelen volt, hogy egy szót is meghalljak, visszatértem a könyveimhez. A délelőttöt végigolvastam, mire újra átnéztem Lokihoz, Frigga már nem volt ott.

Nem sokkal azután, hogy Frigga elment, ordítozás törte meg a csendet. A hangra összerezzentem. A két őr a kaputól futásnak eredt a börtön belseje felé. Kíváncsian álltam fel, és mentem közelebb a sárga fényű falhoz. Állatias üvöltés hallatszódott, mintha egy fenevad szabadult volna el. Lokira pillantottam, aki ugyanolyan kíváncsian próbált leskelődni, mint én. A dulakodás hangjai egyre baljóslóbban töltötték be az egész börtönt. Hirtelen csend támadt. Pár pillanat múlva furcsa hang hallatszódott, majd egyre több rabot láttam szaladni a kapu felé. Nagy gáz van... Ilyenkor hol van Asgard nagy serege?
Amikor egy magas, fekete páncélos lény sétált a cellámhoz, ösztönösen hátráltam pár lépést. Ugye nem akarja, hogy én innen kimenjek? Látszott rajta, hogy elgondolkodik, aztán morgott egyet és Loki cellája elé lépett. Pár pillanatig méregették egymást. Mielőtt a lény elment volna, Loki mondott neki valamit, de nem értettem. Az visszanézett rá, majd komótos léptekkel tovább ment.

Kitárult a börtön kapuja és harcosok érkeztek. A rabok rögtön rájukrontottak. Teljes volt a káosz. Átpillantottam Lokihoz, aki hozzáfogott olvasni, nem igazán érdekelte, mi folyik ott. Akaratlanul is elmosolyodtam. Még a legnagyobb káosz közepén is képes nyugodt maradni? Én meg itt pánikolok. Végül is, igaza volt. Nem tehetünk semmit. Leültem a kapu felé, hogy lássam, mi folyik ott; a hátamat a falnak támasztottam, így figyeltem a harcot.
Pillanatok múlva Thor lepottyant az égből és elkiáltotta magát, úgy, hogy még én is hallottam:
-Menjetek vissza a celláitokba, és nem esik bajotok! A szavamat adom!
Ez de gyenge volt...
Nem sikerült meggyőznie őket, mert az egyik rögtön rárontott.
Percek alatt végeztek az összes rabbal. Az egész értelmetlennek tűnt.
Hirtelen megrázkódott a föld, mintha valami belecsapódott volna a palotába. Thor bosszúsan tekintett Lokira, aztán elszaladt a többi asgardival együtt.
Kísérteties csend támadt. A börtönben egy őr se maradt. Csak találgatni lehetett, mi a franc történik.

Órák múlva tért vissza két őr, akik elhordták a hullákat, aztán a kapuhoz álltak. Eszük ágában se volt megszólalni, eléggé le voltak lombozódva.
Loki már megint olvasott. Hihetetlen.
Mivel nem tudtam mit kezdeni, követtem a példáját.
Félig kiolvastam egy, a valkűrökről szóló könyvet, amikor felpillantva egy őrt láttam Loki cellájánál. Mondott neki valamit, Loki pedig csak bólintott, mire az őr elsietett.
Loki letette a könyvet, felállt, háttal a folyosónak. Pár pillanat múlva körülötte minden feldőlt, a fények pedig villogni kezdtek a cellájában.

Mi a fene történhetett?
Meg kellett tudnom.
Úgy tűnt, erre csak egy mód van. Leültem törökülésben, becsuktam a szemem, sóhajtottam egyet és koncentrálni kezdtem. Most kiderült, mit tanultam...