Get Loki'd 2 - A múlt keresése és felejtése

A győzelem

Úgy pattantam fel, mintha villám csapott volna belém. Bizonytalan lépésekkel hátráltam, mígnem magam mögött éreztem a fenyőfa törzsét.
-Ez nem lehet a valóság... - mondtam. Könnyes szemmel néztem Lokira. Ő talpra állt, és elindult felém.
-Közelebb ne jöjjön! - mondtam, miközben kikerültem a fát. Ő meglepett arccal állt meg.
-Maga is látta? - kérdeztem rémülten. Szánakozó tekintettel bólintott. -Akkor mondja azt, hogy ez nem igaz... Vallja be, hogy csak... - egy könnycsepp gördült le az arcomon.
-Nem lehet. - mondta halkan.
-Folyton csak hazudik, de most az egyszer képtelen rá! - vágtam a fejéhez.
-Sajnálom. - mondta, miközben közelebb lépett.
Dermedten álltam és bámultam őt. Nem akartam visszagondolni arra, amit láttam.
Csak akkor vettem észre, hogy Loki ott van előttem, amikor felemelte a kezét. Elütöttem az arcom elől.
-Eleget láttam. - mondtam.
-Egy emlék még nem mutatja meg az egész életét.
-De igen, látom hogy mekkora szemétláda voltam. Inkább haltam volna meg velük együtt! - fakadtam ki. Loki lefogta a kezemet, a sajátját pedig gyorsan a homlokomra tette. Időm se volt ellenkezni.

-Lányok, köszönöm nektek, ezt a csodás győzelmet! - mondta felemelt pezsgőspohárral egy öltönyös, negyvenes évei elején járó szemüveges férfi. A kéziladba-csapat edzője. - Fantasztikusan játszottatok! Ezzel a győzelemmel közelebb kerültünk az ifi Európa-bajnoki címhez!
Éljenzés tört ki. A csapatban volt egy vörös hajú, zöld szemű lány, aki azok közt volt, akik a leghangosabban ünnepelték a győzelmet. Hangosan nevettek, és -tizenöt éves koruk ellenére- most egy kis pezsgőt is ihattak. Koccintottak mindenkivel.
Késő estig hamburgereztek, sütiztek, beszélgettek.
- Külön gratula Emmánnak, akinek a győztes gólt köszönhetjük!
Tapsvihar tört ki, és a körülötte ülők gratuláltak a lánynak.
Az ünneplés sokáig tartott. Sorra elindultak hazafelé a csapat tagjai, a vöröshajú lányért is jöttek a szülei.
-Na, ki a legkirályabb nővér? - szaladt oda a lány mosolyogva az öccséhez, egy dobozzal a kezében, ami nagy adag sütit rejtett. - Meglepi... - mondta, miközben lehajolt a kisfiúhoz és felnyitotta a papírdobozt.
Daniel csillogó szemekkel nézett bele.
-Ez mind az enyém?
-Az azért nem. - nevetett a lány. - Csak ha megmondod, ki a legszupibb nővér a világon.
- Te vagy!
- Ölelést!
Megölelték egymást, aztán a lány odaadta neki a dobozt.
-Azért majd anyuéknak is hagyj belőle...
-Indulhatunk? - kérdezte az apjuk.
-Persze, elköszöntem mindenkitől.
Beszálltak a szürke autójukba.
Hazafelé az úton halk popzene szólt, a lány pedig beszámolót tartott az öccsének a meccsről, amit délután játszottak. Daniel csillogó szemekkel hallgatta.