Get Loki'd 2 - A múlt keresése és felejtése

Még egy asgardi...

-Sajnálom, hogy így alakult. - mondta Loki halkan. A reggelizőasztalnál ültünk egymással szemben és bámultunk ki az ablakon. A vihar egyre hevesebben tombolt odakinn. Loki arca a gyertya fényében kifejezéstelennek tűnt.
- Miről beszél? - kérdeztem, tettetve a hülyét. Persze tudtam, hogy miről beszél.
- Hát úgy... mindenről. Más módot is kitalálhattam volna, hogy bosszút álljak Thoron. Mondjuk egyszerűen megölhettem volna. Vagy megkereshettem volna a kis barátnőjét...
- Thornak van barátnője? - kérdeztem meglepetten. Nem is azon akadtam ki, hogy meg akarja ölni a testvérét, hanem azon, hogy van barátnője... Nem is én lennék.
- Igen, miután visszatért Asgardba, megtudtam, de mindegy, nem ez a lényeg. Hanem az, hogy ha nem szövetkeztem volna Thanossal, akkor nem kellett volna a Tesseract, és akkor...
- Ki az a Thanos? - vágtam közbe. Egyrészt mert kíváncsi voltam, másrészt mert nem akartam engedni neki, hogy végigmondja, amit akar. Mert már úgyis mindegy, ami történt, megtörtént.
- Egy titán. Mindegy.
- Én nem bánom, hogy így alakult.
Meglepetten nézett rám.
- Maga érdekes fickó, jó volt megismerni magát.
- Érdekes fickó? Ez most komoly?
Elmosolyodtam. Valami ilyesmi reakcióra számítottam.
- Kicsit nagy az egója...gonosz... és kissé őrült... de zseniális. - ismertem be. Ez már jobban tetszett neki.
Összerezzentem, amikor egy nagy villám csapódott a földbe, a háztól nem messze.
Loki rámnézett, aztán felállt és az ajtó felé indult.
- Mi a frászt csinál? - mentem utána. Az ajtó előtt megfordult.
- Beszélek vele. Csak Thor az. - mosolygott.
Nagyon nem tetszett ez a mosoly.
- Ha Ő itt van, akkor lehet, hogy a többiek is.
- Nem hiszem, hogy ők tudnának villámokkal közlekedni. - mondta, aztán kinyitotta az ajtót és kisétált a zuhogó esőbe. Legszivesebben utána rohantam volna, de nem akartam még nagyobb bajba sodorni őt. Aggódtam miatta. Pont egy ilyen alakkal kellett összehoznia a sorsnak...

Az ablakhoz léptem és az esőfüggönyön keresztül megláttam Lokit és egy másik alakot is. Thor állt vele szemben. Olyan hatalmasnak és erősnek tűnt, mintha nem is ember lett volna. Mondjuk, nem is volt az. Hirtelen elállt az eső. Még így se hallottam, hogy mit beszélnek. Thor nagyon mérges volt, Loki pedig nyugodtnak tűnt.
Nem sokáig beszéltek. Thor leakasztott valami fémből készült tárgyat az övéről. Amikor rájöttem, mi az, az ajtóhoz szaladtam. Egy bilincs volt. Bele sem gondolva, mit teszek, futottam a két isten felé.
- Lám, mégis itt van. - nézett Thor Lokira. Ő meg úgy nézett rám, mint egy gyerekre.
A vihar elcsendesedett, a felhők kezdtek eltűnni az égről. Furcsa zajra fordultam meg. Vasember landolt nem messze.
- Lezárult a vadászidény. - mondta.
Majd szépen lassan megláttam mindenkit. Előjött Amerika Kapitány, Romanoff és Barton, meg egy lila inges fickó, akit nem ismertem fel, de az arcvonásai nagyon emlékeztettek valakire. Körbevettek minket, Stark, Romanoff és Barton mind Lokira céloztak.
Úgy tűnt, vége van.
Lokira néztem.
Ő csak állt ott.
Azzal a megfejthetetlen vigyorral az arcán.