Get Loki'd 2 - A múlt keresése és felejtése

A szélhámos

- Vége van, testvér. - törte meg a csendet Thor. Loki nem szólt semmit. Amikor Thor hozzáért a karjához, hogy rátegye a bilincset, Loki eltűnt, mint a kámfor, meglepett arcokat hagyva maga körül. Hangosan felnevettem, de amikor Thor szúrós tekintettel rámnézett, befogtam a szám. Mindenki döbbenten nézett körbe.
- Hová tűnt? - fordult felém Thor, idegesen a pörölyét lóbálva.
- Fogalmam sincs! - léptem hátra védekezően. Senki sem értett semmit.
- A nyavalyás. - vette le Stark a sisakját. - Rohadt életbe már.
- Hé! Hogy beszél? - förmedt rá a Kapitány.
- Mint már mondtam,nem százas a pasi. - szólt a lila inges fickó.
- Tényleg nem az. - nevettem. Ahhoz képest, milyen rossz helyzetben voltam, Loki eltűnése valamiért jobb kedvre derített. Mekkora szélhámos!
- Loki! Bárhol is vagy... Ugye nem akarod, hogy Ő miattad haljon meg? - kiáltotta Thor. Összerezzentem. Mielőtt szólhattam volna, Thor megragadta a karomat.
- Tényleg azt hiszi, hogy ez beválik? Ezzel az erővel kajával is csalogathatnánk. - nézett ránk Stark.
- Szerintem is. - szóltam.
- Hol van?
- Mondom, hogy nem tudom. -mentegetőztem.
Ki tudja, mióta járatta velem a hülyét. Ki tudja, mit forgat a fejében.
Ki tudja, hol van.
Ki tudja, miért szeretem őt.

Akaratlanul is elmosolyodtam.
Thor mérgesen nézett le rám.
- Semmire se megy azzal, ha nem árulja el. Ugye tudja, hogy csak kihasználja magát?
- Na ne mondja...
- Elég volt a lelkizésből, Tarzan. Az az őrült épp most röhög rajtunk egy bokorból, úgyhogy keressük meg és hervasszuk le a vigyort a képéről. - mondta Stark és felszállt.
- Jó, valaki maradjon itt vele. - szólt a Kapitány.
- Av-ga-ry. A nevem.
- Romanoff.
- Menjenek. - mondta a nő. Bilincset tettek a csuklómra, aztán szétszéledtek.
Kíváncsian néztem körbe.
- Legalább annyira nem értem mi van, mint maguk. - mondtam.
- Nem tudom, hogy tudott ennyi ideig egy levegőt szívni azzal a pszichopatával. - jegyezte meg Romanoff.
-Hát... én se... - mondtam, miközben a fák közé pillantva egy alakot láttam feltűnni. - Őrült pszichopata. Pont az esetem.
A nő felhúzta a szemöldökét. Mielőtt szólhatott volna, valaki leütötte hátulról.
- Szóval az esete, mi? - kérdezte Loki vigyorogva, miközben a bilincs zárával babrált.
- Fogja már be - nevettem. A bilincs hamar lekerült a kezemről. - Kösz.
- Azta, nem hittem volna, hogy ez beválik! - hallottam Stark hangját.
A csapat visszatért, valószínűleg el se ment. Romanoff felugrott, pisztolyt rántott elő. Lokival összenéztünk. Megérintettem a karját, hogy tudjam, tényleg ott van. És ott volt. Ezúttal semmi trükk.
Mindketten kaptunk egy-egy bilincset, de mielőtt elindultunk volna valamerre, Thor elénk állt.
- Nem mondtad meg neki, igaz?
- Ugyan mit? - kérdezett vissza Loki.
- Akkor nem. - hozzám fordult. - Vagy eljön velünk Asgardba és meggyógyítjuk, de csak akkor térhet vissza, ha újjáépítettük a Bifrostöt; vagy itt marad és felel a bíráik előtt. - mondta szárazon. Először fel se fogtam, miről beszél.
- Asgardban meg tudnak gyógyítani?
- Igen. Mindenki szerint adhatunk magának választási lehetőséget. Szerintem semmi értelme, de mindegy. Válasszon.
Tanácstalanul néztem egyikről a másikra. Elmehetek Asgardba? Meggyógyulhatok?
- És aztán?
- Miután újjáépült a híd, visszahozzák ide. És a büntetését a Shield egyik börtönében töltheti le. - magyarázta a Kapitány.
- Akkor meg mi értelme van?
- Az, hogy meggyógyulhat.
- De minek, ha utána úgyis börtönbe kell mennem?
Nem értettem, miért döntöttek így. Semmi értelme.
- Ha arra gondol, szinte kizárt, hogy életfogytiglant kapna. - szólt Stark.
- Döntsön, indulunk. - mondta Thor, majd odaszólt a lila inges fickónak. - Banner. Hozhatja a Tesseractot.
Ő elment, közben hol Lokira, hol Thorra pillantottam.
Csak egyszer élünk, nem igaz? Ha már úgyis börtönbe kell mennem, előtte szétnézek Asgardban...
- Nos? -sürgetett Thor.
- Megyek. - mondtam gyorsan.

Amíg Thor elköszönt a barátaitól, Loki csak a fejét csóválta. Banner visszatért a Tesseracttal, ami egy üvegfalú, henger alakú dobozban volt.
Thor odaállt elénk, és intett. Megfogtuk a doboz fogantyúját, mire nagy fényesség támadt.
Úgy éreztem, semmivé foszlok, miközben a világ eltűnt körülöttem.