Get Loki'd 2 - A múlt keresése és felejtése

A Tűz Istene

Egyre hűvösebb lett az idő, ahogyan kezdett sötétedni. Leültem egy kidőlt fatörzsre és néztem, ahogyan a Nap a fák mögé bújik. Itt sokkal hamarabb sötétedik, mint New Yorkban. És sokkal hidegebb van...
Eszembe jutott, hogy tüzet kéne rakni. Csak nem olyan nehéz... Amilyen gyorsan jött az ötlet, olyan gyorsan el is felejtettem, mert se öngyújtó, se gyufa nem volt nálam. Szívás.
Lépteket hallottam magam mögött. Először összerezzentem, aztán amikor megfordulva megláttam Loki sötét alakját, megnyugodtam, és meg is lepődtem.
Loki nem szólt semmit, csak leült mellém és a kezembe nyomott egy megviselt szendvicset. Csodálkozva néztem rá.
- Köszönöm...? - inkább kérdeztem, mint mondtam.
Szótlanul ettünk, közben teljesen besötétedett. A szél is egyre erősebben fújt, a felhők rosszallóan gomolyogtak a fejünk felett.
- Vihar lesz...- jegyeztem meg. Loki erre felpillantott az égre.
- Nem fázik? - kérdezte. A sötétben nem láttam az arcát, ezért csak találgatni tudtam, mit forgathat a fejében. Azt akarja elérni, hogy megkedveljem? Mi értelme lenne? Miért nem hagyott el? Ennyire kíváncsi? Miért csinálja ezt?
- De, elég hideg van. - mondtam végül. Erre felemelte a kezét, és egy apró láng jelent meg az ujjai közt, ami egyre csak nőtt, majd letette azt elénk a földre, mintha egy darab kavics lett volna. A tűz pedig egyre csak nőtt, egészen addig, míg egy nagyobbacska tábortűz nem lett belőle. Ámulva néztem, ahogyan a lángok táncolnak előttem.
-...hogyan? - csak ennyit tudtam kérdezni.
Loki meghúzta a vállát.
- Hát a Tűz Istene is vagyok, vagy valami ilyesmi...
Sokáig bámultunk a tűzbe. A fák árnyékai úgy táncoltak, mintha kísértetek jártak volna körülöttünk.
- Miért van még itt? - kérdeztem hosszas csend után.
- Nem tudom. - mondta Loki. Őszintének tűnt. Mindig annak tűnik...

Reggel madárcsicsergésre ébredtem. Előttem elüszkösödött fadarabok jelezték a helyet, ahol este még tűz égett. Mellettem Loki aludt, fél vállal nekidőlve egy fa törzsének. A fejem a másik vállára volt hajtva. Hogy lehet így aludni?
Felálltam, nyújtózkodtam, aztán felnéztem az égre. Az esti sötét felhők megmaradtak, sőt, még vészjóslóbban gomolyogtak. Reggelhez képest elég sötét volt. A köd miatt pedig nem láttam az erdő végét. Amikor villámlott egyet, összerezzentem, és megráztam Loki vállát. Ő mérgesen lesöpörte a kezemet a válláról.
- Jó reggelt, Csipkerózsikaaa- noszogattam. - Hatalmas vihar lesz itt! Ébredjen már fel!
Loki a vihar szó hallatára kinyitotta a szemeit és körbenézett.
- Gyerünk már... - húztam fel a karjánál fogva.

Mire a házhoz értünk, zuhogott az eső, bőrig áztunk. Az ég dörgött és villámokat szórt, Loki pedig teljesen megváltozott. Mintha megijedt volna. Idegesen nézett ki az ablakon. Először nem értettem, miért, aztán rájöttem. Nem Loki az egyetlen isten, aki ismeri ezt a vidéket...