Get Loki'd 2 - A múlt keresése és felejtése

A mágustanonc

-Az a lényeg, hogy el tudd választani ezt a valóságot a másik valóságtól. - magyarázta Loki. Bólintottam és próbáltam olyan fejet vágni, mintha érteném amit mond. - Mindkét alakod a valóságban van, tehát létezik, de tudnod kell irányítani mindkettőt, anélkül, hogy összekevernéd. - Ó, te jó ég... - Éppen ezért tanácsos valami olyan dolgot csinálni ebben a valóságban, ami nem zavarja a másikat. Mondjuk egy helyben ülni csukott szemmel. Érted?
- Kábé. - válaszoltam tétován.
- A másik alakot úgy tudod létrehozni, hogy az elmédben felépíted. De pontos mása kell hogy legyen magadnak.
- Ezt nem értem. - szóltam közbe.
Loki még lassabban kezdett el beszélni.
- Csukd be a szemed és építsd fel magad elé a másodat. Minden egyes porcikája olyan legyen, mint a tiéd. Csak képzeld el magad.
Becsuktam a szemem és próbáltam elképzelni magamat. A végeredmény egy hajléktalannak kinéző emo lett. Legalábbis szerintem. De Loki szerint jól csináltam.
- Látod magad előtt? - kérdezte.
- Igen. Ha kinyújtanám a kezem, meg tudnám érinteni.
- Akkor nyisd ki a szemed.
Csupán egy pillanat erejéig láttam a képmásomat, mert hirtelen eltűnt.
- Ha valami megzavar téged, akkor az a képmást is megzavarja.

Számtalanszor megpróbáltam, végül eljutottunk odáig, hogy tényleg volt egy hologrammon, csakhogy nem csinált semmit, és ha hozzáértem, eltűnt.
- Ahhoz, hogy csináljon is valamit, neked kell utasítanod. Ha mondjuk leülsz és becsukod a szemed, akkor elég csak a képmásodra koncentrálni.
Úgy tettem, ahogyan mondta. Már nagyon kíváncsi voltam, sikerül-e. A hologram már önmagában hihetetlen volt, hát még ha mozogna, vagy beszélne is!
- Próbálj vele azonosulni. Azt látni, amit ő lát. - hallottam Loki hangját.

Nem tudom, meddig ülhettem ott, de amikor kinyitottam a szemem, se a képmásom, se Loki nem volt ott. Ez persze nem tántorított vissza. Újra és újra megpróbáltam, eredménytelenül. Pár óra múlva visszatért az őrség a kapuhoz, nappal pedig nem gyakorolhattam, ezért egész nap csak aludtam meg olvastam.
Ebéd után az egyik őr egy csomagot hozott nekem. Nagyon meglepődtem.
- Frigga úrnő ajándéka. - mondta az őr mogorván. Látszott rajta, hogy nem tetszik neki a helyzet.
Megköszöntem, elvettem, kinyitottam és egy ruha volt benne. Egy bokáig érő, ujjatlan, zöldes-kékes árnyalatokban játszó egyszerű, de nagyon szép ruha. Nem mondhattam azt, hogy egy új farmernek jobban örültem volna... ezért felvettem. A tornacipővel meg a kapucnis pulóverrel nagyon hipszternek éreztem magam.