12.Rész

49 1 0
                                    

Otthon ültünk Luke-kal és unatkoztunk mikor kitalálta, hogy filmezzünk. Beleegyeztem és kihoztam a laptopom a szobámból, elindítottunk egy filmet és nézni kezdtük a kanapén kb. a film felénél elmentem mosdóba és mikor jöttem vissza, kinyitódott az ajtó és Nick jött be rajta. Ledobta a táskáját a földre és egy pillanat múlva előttem állt. Kezét a derekamra tette és megcsókolt. Elhúztam magam tőle és értetlenül nézett.
-Itt hagysz egy szó nélkül egy olyan kérdés után, hogy leszek-e a barátnőd bele egyezem te meg lelépsz és mikor haza állítassz egy hét után képes vagy csak úgy lesmárolni!!! Ezt nem teheted!
-Ne haragudj! Elkellett utaznom az anyámhoz családi ügy miatt, de a kérdést komolyan gondoltam és hiányoztál!
Erre hátat fordítottam neki és elakartam indulni a szobámba, de megfogta a karom és visszafordított.
-Neked nem is hiányoztam? -kérdezte.
Könnyek gyűltek a szemembe ezért kiszedtem a karomat a kezéből és felszaladtam a szobámba. Nem akartam megint miatta sírni, de nem bírtam a könnyeim megállás nélkül hullani kezdtek. Hallom, hogy valaki jön a szobám felé és bejön az ajtón. Nem néztem oda, mert azt hittem Nick az már kezdtem volna ordítani mikor megölelt valaki hátulról. Ott térdeltem és belepuszilt a hajamba akkor tudtam, hogy ő nem más mint Luke. Hogy honnan tudom? Mert ezt szokta csinálni mikor szomorú vagyok. Megfordultam és letöröltem az arcom. Felemelte a fejem, hogy ránézzek.
-Ne foglalkozz vele! Ez egy barom!
Csak szipogtam és néztem Luke-ot. Ő pedig megölelt és azt sutogta a fülembe, hogy:
-Nyugodj meg nincs semmi baj törpe!
Ezek a szavak teljesen lenyugtattak és imádom ha törpének hív ilyenkor olyan mintha tesók lennénk és úgy is szeretjük egymást mint a testvérek csak nálunk kevesebb a veszekedés. Köszönet képp én is megöleltem és megköszöntem, hogy itt van velem. Miután teljesen lenyugodtam és abba hagytam a sírást lementem a telefonomért a nappaliba, mert otthagytam ahogy a laptopomat is. Nem akartam találkozni Nick-kel, de sajnos egy lakásban lakunk így ez szinte lehetetlen felkaptam a telefonom és elindultam fel mikor megpillantottan Nicket a konyha pultnál. Rám nézett, de mielőtt megszólalt volna felmentem az emeletre.

A VégzetünkWhere stories live. Discover now