A Végzetünk

31.Rész

Adam szemszöge:

Sara berohant a lakásba és én csak ott álltam láttam közeledni alakját így kisség megnyugodtam. Vajon megbocsájt? Miért jön vissza? Hozzám vágott egy halom ajándékot és visszament a lakásába. Összeszedtem az ajándékokat és beültem a kocsimba. Egy csomó édes dolgot vett és én elbasztam mindent. Akkora egy idióta vagyok. Tennem kell valamit nem veszíthetem el.
Ugrás: Írói szemszög:
Sara és Adam nem jöttek újra össze. Saraban mély sebet hagyott az a megcsalás hisz már volt benne része és borzalmasan szerette Adamet. Sokáig tartott kihevernie, de megtette..elfelejtette Adamet csalódott benne és így úgy érezte nem bír már megbízni az emberekben. A barátaival továbbra is tartotta a kapcsolatot a művészeti sulit pedig befejeztem és sikeresen leérettségizett.
Jelen:
Sara most egy iskolában tanít éneket és ő vezeti az iskolai énekkart. A szülei időközben abba a városba költöztek ahol eddig ő lakott és ahol a barátai laknak, igen elég sokukkal tartja még a kapcsolatot es még mindig ott laknak. Sara egy várossal arrébb tanít és itt is lakik. Egy nap viszont Saranak pont órája van mikor valaki bekopok az ajtón.
Sara szemszögéből:
-Szabad!
-Ms. Parker az igazgató hivatja.
-Rendben! Gyerekek viselkedjetek!
Az igazgatóiban:
-Szabad!
-Hivatott az igazgatónő.
-Igen Ms. Parker épp az előbb hívtak. Magát keresték a családjával kapcsolatosan az anyja kérte, hogy szóljak, hogy minél előbb utazzon haza és hívja vissza.
-Rendben! Elmehetnék most?
-Persze! Jelezzen ha szabadság szükséges. Viszlát!
-Köszönöm! Rendben! Viszlát!
Felhívtam anyát, de azt mondta, hogy ezt nem tudja telefonba elmondani, de siessek viszont végig sírt. Nem tudom mi lehet, de megijedtem ezért el is indultam a szüleimhez. Összeszedtem a biztonság kedvéért pár ruhát is hátha tovább maradok. Kocsiba ültem és már indultam is. Mikor haza értem nem gondoltam volna, hogy ennyire rossz dolog vár majd..