Rebeka
A következő foglalkozás csendes volt. Én a számat összeszorítva küzdök a feladatokkal, Zsuzsi meg némán figyeli. Annyira beszélni akartam volna vele a múltról, de nem tudtam, hogy szóba hozni. Nem mertem. Meg ki is fejtette, hogy nem akar itt a múltról hallani. El akartam mondani neki az okokat, hogy tudja. Még soha ennyire nem zavart a csend. A csend, ami kettőnk közé ékelődött. Ami a gyűrűmnek köszönhető. Óra végén Zsuzsi lecseréli a csuklószorítóm egy másik fajtára. Ebben szabadabban tud mozogni a kezem és az ujjaimat is tudom használni. Megköszönöm, majd hazamegyek és bámulok a nagy semmibe. A merengésemből Timi riaszt fel.
- Szia Bébi! Mi volt a foglalkozáson? – fekszik mellém.
- Szia! – fordulok felé egy puszira – Minden rendben volt, csak lefáradtam. De már lecseréltük a csuklószorítómat!
- Oh! Ez már haladás! Nem firtatja már, hogy sérült meg a kezed? Hogy miért ütöttél bele az üvegbe?
- Már nem! Az első foglalkozáson megkérdezte, de azóta nem szerencsére. Elfogadta szerintem!
- Az jó! Beszéltem azzal a Tiborral és azt mondta, hogy Janka nagyon jól érzi magát náluk. Beilleszkedett. Az elején kicsit félt és szorongott, de aztán megbarátkozott a többiekkel és azóta mintha kicserélték volna! Eljár velük vacsorázni meg bárokba is! Jól van! – mosolyog rám boldogan.
- Nagyon örülök neki! Megérdemelte már a boldogságot!
- Igen! És ezt neked köszönheti! Bátor voltál! – fekszik rám Timi.
- Inkább elborult, de a végeredmény a lényeg! Meg ehhez kellett a te segítséged is – ölelem magamhoz. Lágyan cirógatni kezdem a derekát a nadrág korca mentén.
- Közös munka- bólint, majd lehajol hozzám egy csókra – Mennyire fáj a kezed?
- Eléggé! De van másik – kacsintok rá és érti célzást, mert gombolni kezdi a nadrágomat.
Hajnalban felkelek, hogy rettenetesen fáj a kezem. Óvatosan kimászok Timi mellől és fürdőszobába indulok. Bekenem a krémmel és farkasszemet nézek a tükörképemmel. Hajtogatni kezdtem magamban, hogy erős vagyok, nem fáj annyira, nemsokára elmúlik. Percekig szuggerálom magam és ismételgetem a mondataimat. Előre nyújtom a kezem a fürdőszoba szekrényének az ajtajához. Megállok a mozdulatban és hosszú másodpercekre úgy maradok. Végül leengedem magam mellé a karomat. Újra a tükörbe nézek. Idegesen csapok mindkét kezemmel a mosdóra. A jobb karomat teljesen átjárja a fájdalom, mire kicsit megtekerem a fejemet. Leoltom a villanyt és visszacsúszok az ágyban, szorosan Timi mellé. Szeret meztelenül aludni mellettem, én meg szeretem az ujjaimat végighúzni a gerince mentén. Óvatosan lehúzom róla a takarót és simogatni kezdem a meztelen hátát. Ujjaimmal apró köröket írok le a derekán, majd visszahúzom a nyakához. Ez mindig elterelte a figyelmemet és most erre van szükségem. Hogy ne gondoljak a fájdalomra.
- Jól vagy? – fordítja felém a fejét Timi.
- Igen. Minden rendben! Aludj csak!
- Ha végeztél, akkor takarj be, nehogy megfázzak! – mosolyodik el álmosan.
- Nem hagynám! – hajolok hozzá és megcsókolom. Visszahanyatlik a párnára én meg tovább folytatom a körzést az ujjaimmal. Nem tudom meddig csinálom, de már a nap kezdett felkelni, mire visszahúzom rá a takarót és szorosan mellé bújok.
Reggel Timi már a konyhában ténykedik, mire én kimászok az ágyból. Szememet dörzsölve támaszkodok a konyhapultnak.
- Jó reggelt Bébi! – nyom egy csésze kávét a kezembe Timi egy csók kíséretében.
