Zsuzsi
Pont ebédszünetet tartottam, mikor hívott Betti és mindenféle bevezetés nélkül közölte velem, hogy Beka és Timi szétmentek. Majdnem elejtettem a telefont, mikor ezt meghallottam. Az okát ő sem tudja, megkért, hogy menjek el vele délután az edzőterembe, ahol Bekáék verekedni szoktak Melivel. Mondta, hogy próbáljuk meg elrángatni Bekát moziba vagy vacsorázni. Gondolkodás nélkül rávágtam, hogy persze. Gyorsan lemondtam az esti programom Edinával. Furdalt a kíváncsiság, hogy mi miatt mehettek szét és hogy Beka hogy viseli. 5 óra után Betti értem jött kocsival és az edzőterem felé mentünk. Azt mondta Meli írt neki, hogy Beka ott lesz. Azt hogy szakítottak Timitől tudja, nem is Bekától. Ő nem mondott nekik semmit, elzárkózik mindenfajta kommunikációtól. Nem válaszol sem az üzenetekre, sem a hívásokra. Ezért folyamodtak ahhoz a cselhez, hogy Meli elhívta verekedni. Bíztak benne, hogy majd ott kitombolja magát és helyre jön. Ahogy eddig mindig. Már a bejáratban hallottuk a zenét, a terembe belépve viszont nem a megszokott kép fogadott minket.
- Támadj már Beka! Üss! Védekezz! – kiabál Meli és szüntelenül üti-vágja Bekát, aki csak tétlenül tűri. Becsukjuk magunk mögött az ajtót és leülünk a padra.
- Mi az Isten van vele? – kérdezi félve Betti. Beka már a földön van, de nem védekezik a támadás ellen. Meli félbehagyja és megvárja, míg Beka lassan feláll, majd újra kezdi.
- Támadj! Beka! Támadj már rám! Csinálj már valamit! – veszekszik vele Meli és lökdösni kezdi. Beka szó nélkül hagyja. Majd Meli erőből nekilöki az ajtónak, amin Beka nagyot csattan. Ez nekem is fájt már.
- Nem megy! Nem érted?! Nem megy! – kiabálja Beka. Földhöz vágja a védőfelszerelését és kiviharzik a teremből. Meli értetlenül néz először Beka utána, majd ránk.
- Mi van vele? Én nem tudom mit csináljak vele! Ez eddig mindig bevált – kérdezi Meli, ahogy odaér hozzánk.
- Megpróbálok vele beszélni – mondja Betti. Felállunk a padról és kisétálunk a teremből. De Bekának már csak a hátát látjuk, ahogy kiviharzik az épületből. Betti utána szól, de semmi. Próbáljuk beérni, de otthagy minket. Már csak azt látjuk, hogy őrült módjára kihajt a parkolóból. Megcsúszik a kocsi hátulja, de szerencsére van rutinja és egyenesbe hozza.
- Most mi legyen? – kérdezem Betti felé fordulva. Nagyon megijesztett Beka viselkedése.
- Semmi! Nem tudunk mit tenni. Majd lenyugszik!
- És ha balesetezik? Láttad, hogy hajtott ki innen! – mutatok a kocsi felé.
- Láttam! És te láttad, hogy teljesen ura volt még így is a kocsinak? Ez csak játék volt neki! Tud vezetni!
- Oké – hagyom rá.
- Menjünk! Adri már vár ránk! – indul meg a kocsi felé. Némán követem őt. Út közben azért megpróbálom felhívni Bekát, de ki van kapcsolva. Küldök neki egy üzenetet, hogy bármikor hívhat, ha beszélgetni akar. Bettiékhez érve elmeséljük Adrinak a történteket, aki szintén értetlenül áll hozzá. Később Betti kap egy üzenetet Timitől, hogy Beka nála van és jól van. Hagyják békén még pár napig. Pff remek! Nincsenek már együtt, de Timi utasítgat, hogy kell Bekához hozzáállni.
- Ő tudja kezelni Bekát! – magyarázza Adri – Nem rossz szándékból írta Timi, hogy hagyjuk békén Bekát!
- Oké – vágom rá sértetten.
Beka napokig nem válaszol egyik üzenetemre sem, a hívásomat sem fogadja és nem is hív vissza. Bettiékkel sem beszél, Melihez sem ment. Nagyon aggódtam érte. Végül arra az üzenetemre válaszolt, hogy megint kiégett az egyik izzó a kocsimon. Írta, hogy vasárnap ott lesz megint a műhelyben menjek el. Ennyi, semmi több. De nála ez is haladás. Vasárnap megint megcsörgettem a kapuban, ami rögtön kinyílt. Most csak egy koptatott farmer és póló volt rajta, kezében már ott volt az izzódoboz. Mielőtt kiszállnék a kocsiból kipattintom a motorháztetőt. Szó nélkül odasétál és felnyitja és belemélyed.
