Rebeka
Szinte letámadtam Zsuzsit, nem hagytam neki választási lehetőséget a medencében. De már hetek óta vágyom rá. Tudom, hogy ő is, hiszen akkor nem mért volna végig úgy, mikor meglátott a bikiniben. De estére ugyanúgy otthagyott, nem aludt velem. Hétvégén Zsuzsi hazament meglátogatni a szüleit, amit most nem annyira bánok, mert Timi ígérkezik hozzám. Be akarja mutatni a barátnőjét. Nem tudom, hogy készen állok-e rá, de miatta belemegyek. Idegesen feszengünk mindhárman, majd Timi elsüt egy hülye viccet. Ez töri meg a kínos hangulatot. Utána sokkal lazábban tudunk beszélgetni. Tényleg aranyos lány, látszik, hogy ő már most oda van Timiért. Miután elmennek felhívom Zsuzsit, hogy megnyugtassam. Elmesélem neki, hogy megismerhettem Timi leendő párját. Egy halk „oh"-t kapok válaszul, majd gyorsan témát vált. Még mindig kényelmetlen neki a helyzet, pedig már több, mint 4 hónapja nem vagyok együtt Timivel. Az élet ment tovább. A térdem is kezd helyre jönni, visszamentem dolgozni és már vezetni is tudok. A héten újra telefonált Timi, hogy olajcserére érett a kocsija, hozhatja-e. Mindig én csináltam meg neki, ő meg mindig végigasszisztálta. Ez is egy közös programunk volt régen. Mondom, ha hozza a szokásos csomagot, akkor vasárnap megcsinálom neki, úgyis az én kocsimra is ráfér egy kis gondoskodás. Gyorsan meg is rendelem a szükséges cuccokat mindkét kocsihoz. Mikor Zsuzsival közölöm, hogy vasárnap nem érek rá, mert a műhelyben leszek nekem esik. Hogy megerőltetem a térdemet, pihentetnem kéne, meg hogy újra bele fogok esni az aknába. Próbáltam elmagyarázni neki, hogy szinte beleőrülök már a sok pihenésbe, nem bírom tovább. Muszáj valamit csinálnom! Nem volt teljes a siker nála, de rábólint. Még mindig nem voltunk „hivatalosan" együtt. Valahogy egyikünk sem hozta szóba, kerültük a témát. Nem úgy viselkedik velem, mintha a párja lennék. Ha ráér találkozunk, de nem szervezi úgy a napját, hogy mindenképp összefussunk. Vajon fél, hogy újra eltűnök az életéből? Azt viszont tudom, hogy fél a függőségemtől, hogy ő nem tudja kezelni, hogy nem tudja mit kell tennie velem. Megijed a sima fejfájásomtól is. Pedig már nagyon szépen boldogulok egyedül is, nincs szükségem már arra, hogy valaki mellettem legyen egy erős fájdalomnál.
Vasárnap reggel összekapom magam és a műhelybe megyek. Ma apa nem jön be, anyával kirándulni mentek. Felhangosítom a zenét és beállok az akna felé a kocsimmal. Mennyire hiányzott már! Több mint 5 hete nem voltam itt, ki voltam tiltva. Nevetséges! Kicserélem az olajat, a szűrőket, majd belül kezdem takarítani. Nem koszos, de azért olyan nagyon tiszta sem. Áttörölgetem belülről, minden kis rést kipucolok. Már majdnem végezek mikor megérkezik Timi, de nem egyedül száll ki a kocsiból, hanem a barátnőjével együtt. Nem is mondta, hogy Henit is hozza.
- Sziasztok! – köszönök rájuk. Kilépek a kocsim mögül és lehalkítom a zenét.
- Szia Beka! – ölel meg Timi és megpuszilja az arcom.
- Szia – köszön zavartan Heni és egyik lábáról a másikra áll.
- Szia! Örülök, hogy te is jöttél – mondom neki, hogy ne érezze ennyire zavarban magát.
- Köszi! – lazul el egyből.
- Na Timi gurulj be! – rendelkezem és a másik, üres akna elé lépek. Timi beáll a kocsijával az adott helyre, felnyitja a motorháztetőt majd egy csomaggal a kezében száll ki.
- Ezt neked hoztuk! A szokásos cuccok – nyomja a kezembe. Rögtön kinyitom a tasakot és előhalászom a kedvenc csokimat, de Timi kikapja a kezemből – Előbb kezdj hozzá!
- Diktátor! – forgatom meg a szemem és alá mászom az ő kocsijának is.
- Hogy van a térded? – ül le Timi a gurulós aláfekvő padra.
