Rebeka
Pár napot a lakásomban töltöttem, végig kellett gondolnom azt, amit Zsuzsival beszéltem. Levettem a gyűrűmet és beraktam az ékszeres dobozomba. Kiültem a teraszra egy gyümölcslével a kezembe és néztem a csillagokat. Emlékszem egyszer Zsuzsival lekocsikáztunk valahová vidékre. Beültünk a kocsiba és csak mentünk cél nélkül! Megálltunk egy nagy rét mellett és kivettük a pokrócot a kocsiból. Leterítettük és végigfeküdtünk rajta. Butábbnál butább csillagképeket találtunk ki. Nem tudom mikor nevettem annyit, mint akkor. Nem tudom mit érzek Zsuzsi iránt. Hiányoznak a közös foglalkozások. Zavartalan 45 perceik voltak együtt. Örülök, hogy engem keresett meg a kocsivásárlással. Újabb közös perceink lettek. Megváltoztam! Ezt mondta el számtalanszor nekem Zsuzsi. Nem jó irányba. Én is éreztem, hogy valami hiányzik belőlem. Hogy valamit elhagytam magamból. De hogy mikor és hol nem tudom! Elkezdtem végigpörgetni magamban az elmúlt 6 év eseményeit. Helyrehoztam anyával a kapcsolatomat, ez egy nagyon jó dolog. Utána következett a motorbalesetem, amit túléltem. Ez is jó dolog, még ha meg is szenvedtem a felépüléssel. De Timi mellettem volt végig és segített. Megbeszéltük a problémáinkat és változtattunk a hibáinkon, újra egymásba szerettünk. Helyre rakott, ha magam alatt voltam. Kölcsönösen kezeltük ki egymást a problémáinkból. Nagyon szeretjük egymást, mindent megtennénk a másikért, ezt senki nem vonhatja kétségbe! Ezután minden egyhangú és monoton lett, olyan hétköznapi és elvárt. Amit elvártak az megtörtént nálam. Elvárták, hogy testileg és lelkileg épüljek fel a balesetből. Felépültem. Elvárták, hogy legyen jó állásom, ahol érvényesülhetek. Teljesítettem. Elvárták, hogy a kapcsolatunk előre felé lépkedjen Timivel. Vettünk közösen egy lakást és összeköltöztünk. Majd most karácsonyra meglett a gyűrű is. Elvárták, hogy ne törjek össze újra. Erős lettem és nem mutattam, ha valami bántott. Elvárták, hogy Timivel közösen jelenjünk meg pár rendezvényen. Megtettük! Elvárták, hogy viselkedjek érett felnőttként. Úgy viselkedem. De hogy kik várták el? Végigpörgetem az összes családtag, barát és ismerős nevét, de nem tudom ráhúzni senkire. Aztán rájövök! Én vártam el saját magamtól. Saját magamnak köszönhetem a mostani magatartásom. Követtem a saját magam által állított elvárásokat. Hibátlan akartam lenni, meg akartam felelni másoknak, mindenkinek. Amivel alapjába véve nem is lett volna gond, ha közben nem hagyom el az igazi énemet. Dühösen kelek fel a székből és vetődöm be az ágyamba.
A héten láttam Zsuzsi suhanni az új autójával. Már több mint egy hónapja vitte el tőlünk. Észrevettem, hogy kiégett a bal első izzó. Rögtön írtam is neki, hogy ejnye-bejnye, így elhanyagolni szegény kocsit. Csak pár órával később válaszolt, hogy mit kémkedek utána. Felnevettem és írtam neki, hogy vasárnap bent leszek a szerelőműhelybe, ha ráér hozza be és kicserélem neki. Rögtön válaszolt is, hogy 13 óra után ott lesz. Mosolyogva sétáltam haza, a jókedvemet még Timi undok stílusa sem tudta elrontani. Valami gond volt a munkahelyén és azt rendszeresen rajtam töltötte le.
Zsuzsi
Megörültem, mikor megláttam, hogy Beka írt nekem. Mióta elhoztam a kocsit, azóta nem is találkoztunk. Egyszer ráírtam, hogy minden rendben van-e a kezével, nem fájlalja-e nagyon. Azt válaszolta, hogy néha belenyilall. De nagyon jó munkát végeztem. Kérdezte, ha újra összetörné magát vállalnám-e. Írtam, hogy hallani sem akarok olyanról, hogy megint baja lett. Arra viszont nem tudtam már mit írni, amit ő írt. Hogy akkor kénytelen lesz valami más indokot találni, hogy újra láthasson. Az igazat megvallva indok sem kéne, csak írja meg, hogy találkozni akar velem és én rábólintok. Vasárnap ebéd után összekaptam magam és elindultam a műhely felé. Beka azt írta, hogy csörgessem meg ha itt vagyok és kinyitja a nagykaput. Így is tettem, pár másodpercre rá már nyílt is az elektromos kapu én meg begurultam a műhely elé, aminek nyitva volt az ajtaja. Leállítottam a kocsit és kiszálltam.
