7.

2.2K 89 2
                                    

Zsuzsi

Izgatottan készülök a találkozónkra, percekig állok a szekrényem előtt. Nem akarok túlöltözni, de egyszerű ruhát sem akarok. Végül megrázom a fejem, hogy ez nem randi, ez csak egy baráti találkozó. Azt írta Beka, hogy kényelmest vegyek fel. Végül egy egyszerű farmert és pólót veszek fel egy vékony dzsekivel. Mikor megcsörren a telefonom felpattanok a konyhaszékről és lesietek. Beka egy fekete Hondából int nekem, éppen telefonon beszél még valakivel, amikor mellé ülök és bekapcsolom az övemet. Végre ő is lazábban öltözködött nem pedig elegánsan, így ismertem meg én őt. Farmerben és egy laza felsőben, pont mint most. Mosolyogva rám kacsint, majd tovább helyesel a telefonba.

- Bocsánat! Az egyik kollégám – néz rám és gyorsan végigmér, mire elpirulok – Szia!

- Szia! – mosolygok rá – Hová megyünk?

- Meglepetés! Végre visszakaptam a kocsimat, szeretném kiélvezni! – mondja és már indulunk is.

- Mert eddig hol volt a kocsid?

- Anyánál! Azt mondta, hogy addig nem adja vissza, míg helyre nem jön a kezem. Addig apa adott egy automata váltósat. Most sikerült visszakönyörögnöm! Komolyan, mintha 17 éves lennék, nem pedig 28! – forgatja meg mosolyogva a szemét. Most mennyire más, mint a foglalkozásokon – Ha most arra gondolsz, hogy honnan ez a fene nagy változás nálam, akkor azt kell mondjam több dolog miatt is!

- Mégpedig?

- Először is a kocsim! Utána, hogy igent mondtál a meghívásomra, majd a jó idő sem hátrány!

- Nehéz rajtad kiigazodni! – állapítom meg.

- Tudom, de hamarosan mindent megértesz! – mondja és rálép a gázra. Elhagyjuk a várost és a közeli hegyhez megyünk, ahol először túráztunk. Most egy magasabb helyen parkol le, hogy ne kelljen annyit sétálnunk. Megállunk egy büfénél és kikérünk két kávét, majd elhúzódunk egy csendesebb részre.

- Miért jöttünk ide? Miért nem valami kávézóba ültünk be? – kérdezem és leülök a padra, ő pedig a mellette lévő fának támaszkodik.

- Mert mint mondtam ki akarom élvezni a kocsimat és aljas módon felhasználtalak társnak, hogy ne legyek egyedül! Másrészt meg nem akartam, hogy más hallja, amit mondani akarok – dörzsöli meg a szemét. Még mindig van rajta csuklószorító, amit adtam. Örülök, hogy betartja az utasításaimat – Remélem a párod nem bánja, hogy egy darabig nélkülöznie kell!

- Moziba mentek!

- Oké! Szóval ígértem neked pár magyarázatot! Talán kezdem a legfrissebbel! – emeli fel a sérült kezét – Előtte meg kell ígérned, hogy senkinek nem mondod el! Ez hétpecsétes titok! Azért mondom el neked, mert ez a minimum azok után, hogy te hoztad helyre!

- Nem mondom el senkinek! – ígérem.

- Rendben! Tudod igaz, hogy kicsoda az a Török László?

- Hogyne! Képviselő, aktív harcos a családokért, a gyerekekért. Pár beszédében tett egy-két megjegyzést, hogy a melegek is vállalhassanak gyereket. Hangsúlyozza az egyenjogúságot mindenben. Elég szimpatikus ember.

- Ő az igen! Szóval neki van egy fia, az ifjabb László. Vele és a barátnőjével voltunk egy buliban és eléggé be volt rúgva. Mi Timivel nem szoktuk mutogatni magunkat, ha nagy ritkán elmegyünk ilyen összejövetelekre. De persze mindenki tudja rólunk, hogy egy pár vagyunk. Laci is megtudta és miután bátorra itta magát megtalált minket és elkezdett nekünk fröcsögni. Jobb szót nem tudok erre, bocsánat! Nem tudom pontosan visszaidézni miket is mondott, mert igyekeztem figyelmen kívül hagyni. De olyasmik voltak benne, hogy mi melegek a társadalom megrontói vagyunk, undorító, amit csinálunk. Azért megyünk a saját nemünkhöz, mert már mindenkit kipróbáltunk a másik térfelen. Meg amúgyis egy nőt egy férfi tud csak kielégíteni, úgy megb..ni, hogy napokig csak feküdni tudjon. Láttam Timin, hogy ezt már nehezen tűri és én is nagyon közel voltam, hogy elküldjem melegebb éghajlatra. Így közöltem vele, hogy menjen keressen másik társaságot, mert mi nem igényeljük az ő szónoklatát. Kézen fogtam Timit és arrébb álltunk egy nagyobb társasághoz. Ők is csak a szemüket forgatták Lacira, utálták. De ő csak utánunk jött és tovább mondta a magáét. Hogy egy nőnek nincs saját akarata, az van, amit egy férfi akar. Akkor a leszbikusok nem is tudnak semmit. Egy férfi irányít, megmutatja, hogyan kell bánni a nőkkel. Mindezt persze úgy, hogy a barátnője mellette állt és erősen markolta a kezét. Látszott a lányon, hogy fél a sráctól. Már többen próbálták leállítani, de semmi. Timi mondta, hogy menjünk. Én elszaladtam még mosdóba meg a kabátunkért. Laci utánunk jött és húzta maga után a barátnőjét, hogy bemutassa nekünk, milyen is egy „egészséges" kapcsolat. Lelökte a földre és elkezdte markolászni. Rászóltunk, hogy hagyja abba. Próbáltam leszedni róla, de nem sikerült. Lerázott magáról és elkezdett lökdösni. Csak jobban felhúztam, ekkora a hangzavarra már bejöttek a többiek is. A lány nagyon sírt és félt. Láttam a szemeiben! Elpattant valami nálam és odaléptem. Ekkor húztam be neki egy nagyot, amitől elesett. Timivel gyorsan felszedtük a lányt és kifelé vonszoltuk. A srácot meg a többiek próbálták lefogni. Valaki megint megütötte bent. De ő kiszabadult és utánunk jött és folytatta tovább a mondandóját. Cibálta a lányt, és velem is próbálkozott. Nekilöktem az egyik kocsinak és behúztam egyet, az üvegnek. Mindenki azt hitte, hogy neki fogok, hogy csak mellé ütöttem. De nem így volt! Direkt ütöttem mellé. Mert ha még egyszer megütöttem volna akkor valószínű abból nagyon nagy baja lett volna és nem álltam volna le egynél. Tudtam hol a határ! Ezért ütöttem az üvegbe, ezért zúzódott össze kezem! Mert nem akartam bántani, nem akartam én lenni a rossz! Pedig nagyon megérdemelte volna – néz a mondandója végén rám. Én csak tátott szájjal bámultam rá.

Újra találkozunkWhere stories live. Discover now