Zsuzsi
Nem igazán voltam tisztában vele, mire is vállalkoztam mikor igent mondtam Bettinek. Félve kérdezte tőlem, hogy elvállalnám-e Bekát. Egy darabig hezitáltam, majd megmutatta a zárójelentés másolatát. Nagyon összezúzta a kezét és minimális idegsérülés is volt, ami csak gyógytornával hozható helyre. Az a rész le volt satírozva, ahová fel szokták venni, hogy mi is történt a pácienssel. Végül elvállaltam. Csak később gondoltam, hogy lehet mégsem volt olyan jó ötlet. De nem volt visszaút, elvállaltam. Legtöbb ilyen sérülésnél megvárjuk, míg elmúlik a duzzanat és összeforrnak a zúzódások, de a kezelőorvosa is aláírta az engedélyt a tornára. Azt sem tudom, hogy miért vágtam rá, hogy a jövő héten jöhet hozzám. Hétfőn egész nap ideges voltam, keddre már teljesen kikészültem. Nem aludtam semmit. Ahogy olvastam a diagnózist lett egy sejtésem, hogy valamibe beleütött. Igen csak erősen, és igen csak kemény dologba. Nem akartam elhinni, hogy Beka ilyen felelőtlen volt. Én nem úgy ismertem meg, hogy csattanna. Pedig lett volna rá alkalma, de mindig megfelelően kezelte a helyzeteket. Vajon mi történhetett? Amikor belépett a terembe és megszólalt egy percre ledermedtem. Hat év rengeteg idő, el kellett volna felejtenem, és azt hittem sikerült is, de ahogy megláttam rájöttem, hogy közel sem tűntek el az érzéseim felé. Ez bosszantott és emiatt kicsit nyersen szóltam rá. Tudom, hogy nem volt helyén való, de mérges voltam rá. Meg magamra is, hogy még mindig felkavar a jelenléte. Végül igazam lett, tényleg beleütött valamibe, még pedig egy autó üvegébe. Beka sem mondott semmit, csak hogy már maga sem tudja miért tette! De láttam rajta, hogy nagyon is tisztában van azzal, hogy miért tette. Alig ismertem rá. Nagyon megváltozott! A szemeiben már nyoma sincs a csillogásnak, amit egykor szerettem. Olyan semmilyen volt az egész lénye! Pedig régebben pörgős, vidám és kedves volt. Most meg kimért, udvarias, távolságtartó és kissé merev. Csütörtökön hajnalban szoktam jógára járni, itt szoktam találkozni Bettivel. Már tegnap írtam neki, hogy óra után szánjon rám pár percet, mert beszélni akarok vele. A foglalkozás alatt nem beszélgettünk, annak nincs ott helye. Óra után beültünk egy kávéra és ott kezdtem faggatni.
- Mi van Bekával? Mi történt vele? Olyan más!
- Megváltozott, nagyon is! Nem volt könnyű időszaka miután, miután...- harapja el a mondat végét – Főiskola után. De ezekről én nem beszélhetek. Nem lenne tisztességes vele szemben.
- Rendben! De mit csinált a kezével?
- Beleütött egy kocsi üvegbe.
- Azt tudom, de miért?! – kérdezem kissé indulatosan.
- Mert ideges lett, de mást nem mondhatok el. Megkértek, hogy ne beszéljek róla. De semmi olyat nem tett, amit te vagy én ne tettünk volna meg az adott helyzetben! Nem veszélyes, nem lett agresszív!
- És miért nem hajlandó gyógyszert szedni? Látszik rajta, hogy nagyon szenved, hogy fáj neki!
- Ajj Zsuzsi miért kérdezel olyanokat, amikre nem válaszolhatok! – temeti kezei közé az arcát Betti – Tudod jól, hogy Beka nem szereti, ha a háta mögött beszélnek róla!
- Tudom! De Betti! Mi van vele?! Kárt tett magában! Nem szedi a gyógyszert, pedig kellene! És miért nem dolgozik a családi cégben? Erre válaszolj legalább!
- Rendben, erre válaszolhatok! A családi béke érdekében! Tudod, hogy nem volt a legjobb viszonya az édesanyjával a „nézete" miatt. Hogy leszbikus!
- Igen, mesélte anno – bólintok.
- Szerencsére ezt már rendezték és egész jó kapcsolat alakult ki újra közöttük. Beka nem akarta ezt kockáztatni, hiszen azért nem teljesen egészséges ugye együtt dolgozni a családtagokkal. Az ő családjában meg mindenki egy elég erős jellem. Nem akart konfliktust. De szombatonként ott dolgozik, ha valamelyik emberük szabadságra megy ő helyettesíti. Sokat van ott azért.
- Az jó! – bólintok.
Elég sok minden történhetett Bekával az elmúlt hat évben. Régebben könnyedén beszélt a dolgairól, most meg bezárkózott és terelte a témát, ha szóba került az élete. A következő foglalkozásokon Beka nagyon igyekezett olyan témákat feldobni, amik nem róla szólnak. Kibeszéltünk pár új filmet, könyvet. Szóba kerültek az autók is természetesen. Pár másodpercekre láthattam csak a régi Bekát, amikor elengedte magát. A foglalkozások többi felében viszont az új, kimért és zárkózott személy volt. Aki kicsit sem volt számomra elfogadható, szerethető.
