Rebeka
Szabadnapomat apával akartam tölteni, egy új kocsit szerzett be és segíteni akartam neki. Szeretek vele lenni, ő nem faggat lépten-nyomon, hogy miért szakítottunk Timivel, hogy érzem magam és hogyan tervezem tovább. Inkább csak csendben dolgoztunk egymás mellett. Mindig én szedem szét a kocsi belsejét, a műszerfalat, kárpitot. Apa utál ezzel bíbelődni, túl sok a kicsi csavar ez a magyarázata. Én meg imádtam. Ilyenkor bömböltettük a zenét és néha énekeltünk is. Akárki meglátott minket csak annyit mondott, hogy le sem tagadhatnánk egymást. Nem is akartuk! Nem volt nálam a megfelelő csavarhúzó, így kimásztam a hátsó ülésről. Egy szerszámos ládát akartam átugrani, ami sikerült is. De a gyengébb, a motoros balesetben megsérült lábamra érkeztem, ami összerogyott. Én meg azzal a lendülettel estem bele a másik nyitott szerelőaknába. Apa rögtön ott termett és kiszedett. Kérdezgetett, hogy mi bajom lett, de én csak összeszorított szájjal nyeltem a könnyeimet. Éreztem, hogy a térdemnek ismét annyi. Bevittek anyával a kórházba, ahol rögtön gyógyszert akartak adni. Élből elutasítottam, hiába győzködtek, hogy szükségem van rá és elviselhetetlen lesz a fájdalmam. Nem érdekelt, nem akarok gyógyszert. Anya is megkérdezte, hogy biztos vagyok-e benne. Mondtam, hogy igen, mire intézkedett, hogy ne merjenek beadni nekem semmit. Mivel le is fejeltem az akna szélét lett egy szép púpom is és egy enyhe agyrázkódásom. Bent tartanak megfigyelésre. Remek! Anya hazaszaladt nekem a szükséges cuccokért, addig apa fogta a kezem, hogy ne üvöltsek a fájdalomtól. Majd helyet cseréltek anyával. Később bejött Betti és Adri, majd megjelent Zsuzsi is. Nem akartam, hogy így lásson. Nem akartam előtte összetörni. Tartottam magam, de belülről ordítani tudtam volna. Azt kívántam bárcsak valaki fejbe vágna, hogy ne érezzek semmit. Törni-zúzni tudtam volna annyira fájt. Összeszorított szájjal és ököllel küzdöttem a kiborulás ellen. Nem attól akadtam ki, hogy ágyban fogok feküdni két hetet és kezdhetem elölről az egész rehabilitációt. Az nem érdekelt, azt tudom, hogy meg tudom csinálni. Attól féltem, hogy nem fogok tudni ellenállni a gyógyszernek, hogy gyenge leszek és kérni fogom a fájdalomcsillapítót. Hogy újra rá fogok állni és nem fogok tudni megállj parancsolni magamnak. Hogy újra kifordulok önmagamból! Hogy újra fantomfájdalmaim lesznek, amiket csak a gyógyszer miatt produkálok. Egész jól tartottam magam, 5 óráig bírtam sírás nélkül. Aztán megjelent Timi és eltörtem. Neki ki mertem borulni, tudom, hogy ő nem úgy néz rám, mint a többiek. Ő tudja hogyan kell kezelni engem és ezt az egész helyzetet. Befeküdt mellém és én kizártam mindenki mást. A karjai között zokogtam, miközben ő mindenféléről mesélt nekem. Félóra múlva már sokkal nyugodtabb voltam és nem figyeltem a fájdalmamra. Nem tudom hogyan, de elintézte, hogy mellettem aludhasson az este. Nehéz éjszakánk volt, többször felkeltem és a fejemet vágtam a párnához a fájdalomtól. Szüntelenül simogatott és beszélt hozzám, míg vissza nem aludtam. A reggeli vizit alatt hazaszaladt letusolni és átöltözni, majd újra mellettem volt. Aztán jött Zsuzsi is, láttam rajta, hogy mennyire próbálja elterelni a figyelmemet. Sikerült is neki. Megharagudott rám, amikor mondtam neki, hogy Timi nálam lesz és hogy nem akarom őt megbántani, ezért nem csókolom meg. Elviharzott mielőtt bocsánatot kérhettem volna, nem válaszolt az üzeneteimre és a hívásaimra. Timi is kérdezte, hogy mi lelte Zsuzsit, de csak legyintettem.
Másnap alig bírtam kivárni, hogy végre hazamehessek. Otthon éppen csak elterültem az ágyon, már rögtön jöttek a látogatók. Egymás kezébe adták a kilincset. Mindenkivel nevettem, mindenkinek mondtam, hogy jól vagyok. Belül ordítottam, annyira nem volt kedvem hozzájuk. Csak egy kis nyugalmat akartam, csendet. Szerencsémre Timi velem volt, így látta rajtam, hogy nem sok híja van a kiborulásomnak. Hazaterelt mindenkit és rám csukta az ajtót. Én üres tekintettel a plafont bámultam, míg ő a fürdőkádban ejtőzött. Aztán cseréltünk, én feküdtem egy kád forró vízben felpóckolt lábbal ő meg vacsorát készített. Késő este egymás mellett az ágyban fekve beszélgettünk.
