Zsuzsi
Beka a kocsijának dőlve vár rám, mikor odaértek. Tetszett ez a stílusa is, világos kék koptatott farmer és Super Women-es póló van rajta. Napszemüvegét feltolta, mikor elé léptem.
- Szia! Remélem nem vártál rám sokat! – köszönök.
- Szia! Nem, most értem ide két perce. Mehetünk?
- Igen – bólintok, mire ellöki magát a kocsijától. Beülünk és már indulunk is az édesapjához, illetve a céghez. Meg kell hagyni még mindig nagyon jól vezet, volt kitől örökölnie, tanulnia. Odaérve leparkolunk és odasétálunk az előre kiválasztott kocsikhoz.
- Ide kérettem a kocsikat, hogy össze tud hasonlítani őket és ne kelljen bolyonganunk a telepen. Nem muszáj ezekből választanod, szét is nézhetünk még, ha gondolod. Nézd körbe őket, addig kihozom a kulcsokat.
- Rendben! – mondom és körbe járom a kocsikat. Bár abszolút nem értek hozzájuk, ezért kértem az ő segítségét. Ő összeválogatta nekem a megfelelőket, nekem csak választani kellett.
- Na melyiket néznéd meg először? – lép mellém Beka.
- Őt! – mutatok egy Skoda Octaviara. Kinyitja nekem a vezető oldali ajtót, ő pedig az anyós ülésre ül.
- Szóval róla azt kell tudni, hogy 65000 km van benne és egy bácsikájé volt, de szegény meghalt és a család beadta. Nagyon vigyázott rá az öreg, bár benne cigizett. Ez még kicsit érződik is. Nincs törve, nem volt hajtva, kötelező szervizeket megcsinálta. Van benne minden, ABS, EPS, függöny légzsák, tempomat, kulcs nélküli indítás, elektromos ablakok mindenhol, ülésfűtés, ami nagyon jó dolog télen. 1,6 CRTdi motorral.
- A felét sem értem, de oké – mosolygok rá.
- Nem is kérdeztem, hogy mennyire fontos neked a hangcucc egy kocsiban?
- Nem annyira lényeges, mint neked!
- Oké, értettem – bólogat mosolyogva – Na kényelmes?
- Eléggé! De nézzük a többit! – kérem. Megnézünk még egy Toyota Avensist, Hyundai I40-est, Mazda 6-ost, valamint egy Hondát, de csak miatta. Ő Honda párti.
- Melyiket próbálod ki? – kérdezi keresztbe font karral.
- A Mazdától elvetted a kedvem, a Toyota nem annyira tetszik így élőben. A Skoda kicsit drága, ahhoz képest, hogy ugyanaz van benne, mint a Hondába. A Hyundai tetszik a legjobban – foglalom össze a gondolataimat.
- Sejtettem – vigyorog rám – Akkor induljunk!
- De én nem merem vezetni! Túl nagy a forgalom itt! Nem mehetnénk valami csendesebb helyre?
- Miért ha megveszed akkor csak két falu között használni? – húzza fel kérdőn az egyik szemöldökét.
- Nem! Akkor már az enyém lesz és nem fogok félni, hogy összetöröm más kocsiját!
- Rendben! Tudok egy jó helyet, addig vezetek, de utána átadom a kormányt!
- Oké! Köszönöm! – nézek rá hálásan. Előveszi a mobilját és valakivel beszél két mondatot. Megjelenik egy szerelő, akinek visszaadja a többi kulcsot. Beülünk a kocsiba és rögtön valami zenét kezd keresni, amint talál számára megfelelőt indulunk. Óvatosan gurulunk ki a telepről és már kezdek csodálkozni, hogy így is tud vezetni. De tévedtem. Egyenes szakaszon odalép a gázra és már száguldunk is.
