Rebeka
A bárban történtek miatt Timi teljesen kikészült, mire hazaértünk. Átöltöztünk pizsamába és bebújtunk az ágyba. Hajnalig beszélgettünk és szorosan hozzám bújva aludt el. Utáltam azt a férget, aki tönkretett! Legszívesebben agyonverném! Azt hittem túl vagyunk már ezen, de tévedtem. Legszívesebben sehová nem engedném el egyedül Timit. Bettiék jófejek voltak, eljöttek másnap és segítették elterelni Timi figyelmét. Hálás voltam nekik ezért! Az eset után Timi megváltozott, furcsa lett. De nem úgy, ahogy szokott, hogy siet haza hozzám és otthon vagyunk kettesben. Hanem sokáig bent marad a munkahelyén, csavarog, vásárolgat. Mikor rákérdeztem, akkor annyit mondott csak rá, hogy most erre van szüksége. Neki most ez a figyelemelterelés. Próbáltam közös programokat szervezni, hogy kettesben menjünk el vacsorázni, fürdőbe, de neki nem volt kedve. Tanácstalan lettem. Féltettem, hogy titkolja előlem a depresszióját.
Egyik délután kapok egy üzenetet Timitől, hogy munka után siessek haza, van egy jó híre. Hiába faggattam nem árult el semmit. Így pontban 5 órakor elmentettem a dokumentumot, amin dolgoztam és hazaindultam. Alig lépek be a közös lakásunk ajtaján Timi a nyakamba ugrik és egy szenvedély csókkal köszönt.
- Nyertünk a lottón? – kérdezem mikor nagy sokára elválunk egymástól.
- Nem is lottózunk! – nevet fel.
- Akkor a kaparóson – vonok vállat.
- Olyat sem játszunk! – húz beljebb a nappaliba – Még egyet tippelhetsz!
- Öööö... akkor nyertünk egy utazást! – mondom és leülök a fotelbe.
- Majdnem! – ül az ölembe – Behívatott ma a főnököm az irodájába és megdicsérte a munkámat. Majd mondta, hogy van egy üresedés a fővárosi irodában, utazásszervező pozícióban. Rám gondoltak! Ki akarnak nevezni!
- A fővárosban?
- Igen!
- De Timi! Nekünk itt van az életünk, itt a lakásunk, itt vannak a barátaink!
- Ott is ugyanúgy lenne lakásunk és lennének új barátaink! – néz rám idegesen.
- De itt a munkám! Itt van a családom! Itt van a családi cég! Minket minden ideköt!
- Ott is találsz magadnak állást, jó szakmád van és jó vagy benne! Nem is dolgozol a családi vállalkozásban! Amúgy meg bármikor hazajöhetsz látogatóba – áll fel az ölemből – Hát nem érted?! Ez nagyszerű lehetőség nekem, nekünk!
- Te már elfogadtad? – nézek rá döbbenten.
- Igen! Én akarom ezt Beka! Erről álmodozom mióta, ezért dolgoztam annyit! Én menni akarok!
- De Timi ezt meg kellett volna beszélned velem, mielőtt döntesz! Hogy én mit akarok, hogy én mit szólok hozzá!
- Miért?! Mit akarsz Beka? Nem akarsz velem lenni? – csattan fel hangosan.
- De igen, veled akarok lenni! De nem akarok elköltözni! Én szeretek itt lenni! Timi! Itt van mindenünk! Itt élünk már mióta! Azt hittem te is szeretsz itt lenni!
- Szeretek is! De itt egy nagyszerű lehetőség! Ott is kialakítanánk az életünket! Többet keresnék ott!
- Most is nagyon jól keresel! És én is! Nézz körbe! Mindenünk megvan! Gyönyörű lakásunk van, mindkettőnknek saját kocsija van, eljárunk nyaralni évente többször is! Mi kell ennél több?!
