Zsuzsi
A majdnem csókunk után Beka egyszerűen kiviharzott a teremből. Betti meg kérdőn nézett rám, de csak legyintettem. Nem történt semmit, mondtam. Ő nem hitte el, csak mindentudóan mosolygott rám. Nem fogom szóba hozni Bekának, nem fogom számon kérni rajta. Egyrészt mert nekem is van valakim, szóval én is hibáztam, másrészt meg valószínű a váratlan találkozás miatt törtek ránk az érzések. Csak is emiatt válthatunk ki egymásból ilyen reakciókat! De ezzel a gondolattal csak az a baj, hogy szerintem csak Rebeka gondolja így, én nem.
Kisétálok a recepcióshoz egy páciens aktájával, amikor meglátom őket. Bekát és Timit. A lépcsőnél beszélgetnek, ezek szerint most ő hozta el. Belesüllyedek a papírokba, de lopva azért nézem őket. Valamin felnevetnek, majd Timi odahajol Bekához és egy gyors csókot nyom a szájára és elviharzik.
- Szia! – lép mellém Rebeka.
- Szia! Mindjárt kezdhetünk – mondom fel sem nézve az előttem heverő papírokból. Amint végzek bevonulunk a szobába. Ő rögtön helyet foglal a szokásos helyén és leveszi magáról a csuklószorítót és masszírozni kezdi a kezét.
- Nagyon fáj? – kérdezem és mellé sétálok. Lenézek a kezére és megnézem. Mintha most kicsit be lenne dagadva.
- Annyira nagyon nem, de azért érzem!
- Pihentetted az edzés után?
- Igen, bekentem és pihentettem- feleli szemforgatva.
- Helyes.
- Min vesztetek össze Bettivel?
- Olyan dolgokat mondott, amihez semmi köze, sem joga.
- Értem. Miért hagytad abba a kick-boxot?
- Mondtam! Felnőttem! – jelenti ki kicsit élesebben.
- De ez nem magyarázat! És mi van a motoroddal? Az volt a mindened! Láttam hogy milyen boldog voltál mikor meséltél róla vagy mikor motorral jöttél hozzám! Miért hagytad abba? Már nem szoktál menni a többiekkel túrázni?
- Nem, nem szoktam!
- Beka! Mi van veled?! Komolyan mondom sehol nem vagy a régi önmagadhoz képest! Mi történt veled?! Te nem ilyen voltál! Amikor egykor fontosak voltak neked most említeni sem lehet neked! Miért?
- Mert... - csattan fel hangosan, majd félbehagyja és feláll. Az ablakhoz sétál és üres tekintettel néz lefelé – Felnőttem az történt! Nem vagyok már kiskamasz, aki csak az élvezetet hajszolja! Elmúltak azok az idők! Nincs időm ilyenekre!
- Ugye tudod, hogy ez nem magyarázat! – mondom finoman.
- Tudom – néz felém mosolyogva – Amúgy meg te mondtad az első foglalkozáson, hogy ne keverjük a jelent a múlttal!
- Meggondoltam magam, mesélhetsz!
- El fogom neked mondani! De nem itt és nem így! Ígérem!
- Mikor és hogyan?
- Ha letelt a 10 alkalom. Ha nem munka leszek neked, hanem ismerős, barát. Akkor! Persze csak ha tényleg érdekel.
- Most sem csak munka vagy nekem – ismerem be és mellé sétálok.
- Ne haragudj, hogy az előbb megemeltem rád a hangomat! Nem akartam! – pillant rám.
- Semmi gond! Jól vagy? – simogatom meg a hátát.
- Persze – vigyorog rám, de a szemei nem ezt mondják. Hazudik nekem, miért is mondana igazat – Na hajrá! Kínozz meg te nőszemély!
- Rendben! De aztán ne panaszkodj nekem, hogy kegyetlen vagyok!
- Majd Bettinek fogok panaszkodni – mondja és követ a székekhez. A foglalkozás többi felében csak hétköznapi dolgokról beszélgetünk. Nem kerülnek szóba a titkok és az el nem mondott magyarázatok. Azt mondta, hogy a gyógytorna végeztével fogja elmondani. Ezen kívül már csak egy alkalom van. Egy-két dologról van sejtésem, de nem akarom, hogy igazságot nyerjenek. Hogy azt mondja a feltevéseimre, hogy jól gondolom.
Az utolsó alkalomkor Bekának nagyon fájt a feje, így nem igazán szólalt meg. Mikor megkérdeztem kér-e fájdalomcsillapítót, elutasította. Azt mondta azért annyira nem fáj, hogy mérgezze magát. Ezért néma csendben, szó nélkül telt le a 45 perc. Elláttam még pár tanáccsal és adtam neki egy szivacslabdát, hogy otthon is legyen neki. Megköszönte, majd elkérte a telefonszámom. Mikor mondtam neki, hogy nem változott az egyetem óta, akkor hebegni kezdett, hogy nincs meg neki. Rákérdeztem, hogy kitörölte-e, akkor azt válaszolta, hogy nem. Furcsa, végül lediktáltam neki. Megígérte, hogy keresni fog a beígért vallomás miatt. Búcsúzóul hozott egy tábla csokit, emlékezett, hogy mi a kedvencem. Napokig vártam, hogy Rebeka jelentkezzen, végül pénteken hívott fel, hogy szombaton ráérek-e. Elvinne kávézni délután. Igent mondtam, túlságosan is kíváncsi voltam. Érdekelt Beka, bármennyire is nem volt ez helyes. Még mindig erős hatással van rám.
