Effie Wood élete fenekestül felfordul, amikor legjobb barátnőjéhez, Bronxba költözik. A magyar lány élete legjobb döntésének gondolja, hisz elmenekülhet a családja és az egyetem elől is.
De vajon tényleg a legjobb döntés volt? A gondok, amik elől m...
Remegve tárcsáztam Garyt és alig kaptam levegőt, amikor valaki felvette.
- Gary? Gary? – Szólongattam. – Jól vagy?
- Ne olyan hevesen. Nyugalom! – Mondta egy mély hang. Ez 1000% hogy nem a bátyámé.
- Tools... - sziszegtem, amikor felismertem. Marcus ijedten pillantott rám. – Mit csináltál a bátyámmal? – Csuklott el a hangom.
- Hát, zongorázni mér nem tanul meg! Na meg itt ez az elbűvölő kisasszony is.
- Hagyd őket ki ebből! – Könnyeztem. Marcus meredten hallgatózott. – Mit akarsz?
- Találkozzunk Szerdán a Central Parkban, New Yorkban. MA hétfő van, szóval van egy pár napod ideérni. Ha nem, akkor anyuék is kapnak ajándékot. – Nevette. – Lehetne belőle Ujj-hús-leves akár... - a hányinger kerülgetett szavai hallatán, és csak úgy kapkodtam a levegőt. – Capiche?
- Igen – mondtam megfagyva.
- Rendben, akkor szerda reggel elküldöm az időpontot, hogy pontosan hol is találkozzunk. Ja és gondolom, szereted annyira a krimiket, hogy nem kel mondanom mi lesz, ja valamelyikőtök is a hatóságokhoz fordul – nevetgélt. – Beleértve a barátnődet, akin a kék felső van. Hogy is hívják? Jaj, igen... Tea.
Teljesen ledöbbentem. Tools Bontotta a vonala, én pedig kiejtve a telefonomat a kezemből beleszédültem Marcus karjaiba. Aztán egy pillanat alatt minden elsötétült.
„Ezt nem hiszem el..."
*
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
- Effie, ébredj! – Hallottam Marcus ideges hangját. Olyan távolinak tűnt.
- Orvost kell hívnunk! – Ki ez? Talán Tea?
- Isten ments! – Szólt rá mérgesen. – Babe! – Szólongatott.
Szép lassan visszatértek az érzékelő képességeim. A hideg alapján, amit a lábaimon éreztem a földön fekhettem, méghozzá valaki ölében. A fejem hasogatott és nagyon nehéz volt kinyitni a szemem is.
Amit először megláttam a fák lombkoronája volt. A sötétedő égbolt kísérteties hatást adott az erdőnek. Majd ahogy kiszélesedett a látóterületem, Marcus arcát pillantottam meg. Éppen a másik oldalamon térdelő Teát figyelte.
- Skacok! – Szólt egy másik csaj hangja. – Felébredt!
Erőtlenül pislogtam, és olyan volt, mintha mindenki ott termett volna egy szempillantás alatt. Valószínűleg csak egy pár pillanatig, de megint elájultam.
- Babe, Effie. – Fogta meg az arcomat Marcus. az ő ölében feküdtem és a fejem a mellkasánál pihent. – Kicsim, jól vagy? – Aggódó arccal nézett le rám.
Beletelt egy pár percbe, mire felfogtam mit mondott. Aztán erőtlenül nyögtem és a fejemet csóváltam.
- Mid fáj, Pumpedli? – Kérdezte Tea, én pedig a fejemre mutattam. – Beverhetted a fejed – sóhajtott. – Szédülsz?
