Effie Wood élete fenekestül felfordul, amikor legjobb barátnőjéhez, Bronxba költözik. A magyar lány élete legjobb döntésének gondolja, hisz elmenekülhet a családja és az egyetem elől is.
De vajon tényleg a legjobb döntés volt? A gondok, amik elől m...
Kora reggel volt. Ki bújtam Marcus öleléséből és óvatosan kikeltem az ágyból. A telefonomat a kezembe kapva mentem ki a konyhába. Csak fél 6 körül járt, de apa már ébren volt. Mindig korán kelt.
Már a tűzhelynél állt, és Bacont sütött.
- Szia – mondtam neki álmosan és hátulról átkaroltam.
- Jó reggelt, Husom! – Hangsúlyozott ki minden betűt. Ebből könnyen leszűrtem, hogy jó kedve lehet. – Bacon jó lesz?
- Nyami – vigyorogtam még mindig rajta csimpaszkodva.
Megfordult, így most belenyomhattam a fejem a puha hasába. Hát igen, szép kis sörhasat növesztett.
- Szóóóval... - nyújtottam el. A Marcus témát most kellett megbeszélnünk. Addig, amíg anya is, meg Marcus is alszanak. – Mit gondolsz?
- Milyen a családja? – Kérdezte és visszafordult a bacon felé.
- A szülei a kormánynak dolgoznak, ezért Washingtonba laknak. Marcus a nagyijánál lakik, aki magyar. – Mondtam zavartan, mintha jelentenék, vagy felelnék neki. - És van egy bátyja, Tate... ő egy igazi idióta. Az a vicces fajta. Ő meg katona, a légierőnél van, de csak januárban megy vissza a seregbe. Azt hiszem kb. fél év és végleg leszerel – meséltem.
Apa végig türelmesen hallgatott. Ritka, hogy valami érdekli, de most persze apuci pici husikájáról van szó...
- És meddig jutottatok el... úgy értem... - fordult még inkább elfele zavartan. - Jaj, csak ezt ne! Sohasem beszélgettem apával a fiúkról... így meg főleg nem. – Ha bánt, én... - kezdte fenyegetően.
- Jaj, APA! – Korholtam le. – Nem, még nem feküdtünk le. – Suttogtam, mintha államtitkot fecsegnék ki. – Megbeszéltük, hogy várunk vele, amíg komolyabbra nem fordulnak a dolgok. Szóval, jól elvagyunk.
- Az én kislányomnak barátja van – sóhajtotta – már felnőtt nő vagy.
- Hát, ne bízd el magad, egy ideig még neked kell eltartanod – bólogattam eltökélten.
- Szóval akkor ó a „szőke herceg fehér lovon"?
Hát én inkább úgy mondom, hogy a „csoki-herceg zöld Opelban" – jelentettem ki.
- Csoki-herceg? Komolyan? Nem tűnünk ezzel, nem is tudom, rasszistának? – Húzta el a száját.
- De olyan édes – nyávogtam neki. – Régi vágású, virágot hoz, moziba visz randizni, ilyenek, érted...
- Ezek szerint tényleg tetszik. – Ráncolta össze a homlokát.
- Nagyon. – Bólogattam apukém felé. – Máskülönben meg minek hoztam volna haza? – Vontam fel a szemöldököm kérdőn.
*
Ups! Gambar ini tidak mengikuti Pedoman Konten kami. Untuk melanjutkan publikasi, hapuslah gambar ini atau unggah gambar lain.
