Bitches in Bronx

Espousal

XV.

A reggel édesen köszöntött. Pici csókokat éreztem az arcomon, majd egyre lejjebb haladtak a vállam felé.

- Babe, - hallottam meg Marcus hangját – Kellj ki! – Újabb puszik érkeztek a vállamra.

Dünnyögtem egyet, majd belefúrtam a fejem a mellkasába. Felnevetett és egy puszit küldött a fejem búbjára.

- Gyere, kész a reggeli – simította ki a hajamat az arcomból. – Csak neked csináltam – mondta lágyan.

Újra dörmögtem, és visszafúrtam a fejem a párnák közé. Olyan fura szaguk volt.

- Na... - kérlelt. – Kapcsoljak zenét, úgy könnyebb?

- Aha – bólogattam.

Felkelt az ágyról, és mikor felállt, pattant egyet a rugó.

Rugó? Az én ágyam matracos!

Kipattant a szemem és azonnal felültem az ágyban. Ijedten néztem körbe a szobában.

- Hol vagyok? – Néztem rá zavartan.

Fekete ágynemű, naplemente-sárga falak és rajta poszterek, meg stick-ek.

- Nálam – mondta furcsállva. Azóta mozdulatlanul állt. – Jól vagy? – Kérdezte óvatosan.

- Hogy kerültem hozzád? Azt hittem hazavittél hajnalban.

- Először én is, - kezdte - aztán a kocsiban azt mondtad, hogy ne vigyelek haza.

- Tényleg?

- Igen. Én ugyanúgy meglepődtem. Aztán, inkább idehoztalak, minthogy az utcán aludj.

- Ó – mondtam lepődötten. – Hát, izé, köszi – sóhajtottam.

Aggódó tekintettel visszamászott az ágyra. Lecsuktam a szemem.

- Minden oké? – Emelete fel az állam.

Bólintottam, majd lágy ajkakat éreztem az enyémeken. Marcus csókja törődő volt. Kihúztam a kezem a takaró alól, és a tarkójánál fogva mégközelebb húztam magamhoz. Lerugdostam magamról a takarót és beleültem az ölébe lovagló ülésben. A csók hevesebb lett, szenvedélyesebb.
Megfogtam a pólója szegélyét és áthúzva a fején ledobtam a földre.

- Nem kellene lassítanunk? – Kérdezte lepődötten.

- Nem – vágtam rá, és visszahúztam.

Lehúzta a ruhám cipzárját a hátamon, majd feltolta a szoknyát a mellemig, keresztül a fejemen és ledobta a pólója mellé a földre. Kikapta alólam a térdelő lábaimat és lenyomott az ágyra.

- Ha elkezdem, nem tudok leállni – sziszegte ingerülten. – Nem akarod megismerni azt a Marcust. Még nem. Nem akarom tönkretenni az ártatlanságod – vallotta be. – Még nem! – Kacsintott.