Strange Behaviour

7 0 0
                                    

XXX.

Kiszöktem a felszínre. Tools azt meg egyáltalán nem szereti. Állandóan lebasz érte, én meg mindig jól ki is röhögöm. Mit mondhatnék, elég szemtelen vagyok.

Már eltelt egy hét. Megint szerda van, november 18, és én a temetőben élek. Hallottatok már ilyen király dolgot?!

Fogtam egy óriási fa bútorlapot, - amit Tools tuti be szeretett volna építeni - meg egy pár lapot, és a Joe-tól kapott szén-rudakat, majd kiszöktem a felszínre.

Imádom ezt a temetőt. A föld fölé temetkeznek, nem alá. Az egész hely tele van kriptákkal, meg minden.
Találtam egy lapos tetejűt, amire felmásztam, és fent állva átmásztam a szomszédos kriptára. Batsy Morgan.

- Bocsi, Batsy – mondtam és felültem a tetejére. Legalább 3m magasan voltam. Az ölembe vettem a „rajztáblát" és a lapokat, majd rajzolni kezdtem.

Olyan kísértetiesen jól nézett ki, ahogy a lemenő nap árnyékot dobott a fáknak és a kriptáknak. A kabátomat magam alá gyűrtem, így legalább nem fáztam, felülre Joe óriási szőrös kabátját vettem. Ha meglátja, hogy rajtam van, tuti lenyakaz.

Lassan kész voltam... legalább 5 rajzzal. Nyakig fekete voltam a széntől, és ekkor vetődött ki a „mi kriptánk" ajtaja.

Joe idegesen jött ki. azt mondtam neki, hogy ne zavarjon, aludni szeretnék.

Hupszika.

- EMELIE! – Ordította. – Emelie!

- Shhh! – Szóltam rá. Visszhangzott a hangom. Fú, de király!

- Hol vagy? – Nézett körbe idegesen.

- Valahooool! – Nevettem

- HOL VAGY? – Ordította. Hűha, tényleg nincs jó kedve.

- Batsy Morgan – Szóltam durcásan. – Balra, 8 óránál. Fent.

Megfordult, és majd elesett a meglepettségtől.

- Jézusom, azonnal gyere le onnan! Hogy mentél oda fel egyáltalán? – Vette vissza a hangsúlyt.

Megforgattam a szemem.

- Gyere, vedd ezt el! – Adtam a kezébe a rajzolós felszerelésem.

- Az az én kabátom? – Láttam meg a dühöt a szemében.

- Neeem, dehogy!

- Gyere le! – Utasított.

- Jól van! – Morogtam.

Batsy széléhez húzódtam, majd átugrottam az alacsonyabbra. Azt hiszem ő a hajdani Mrs. Julia Banner. 94 évesen halt meg, király egy mammer lehetett.

Megkapaszkodtam a rácsokban és szép lassan lemásztam az oldalán. Odalent Joe mérgesen méregetett.

- Szia – köszöntem, mintha semmi se történt volna.

- A szívbajt hoztad rám! – Fogta meg a kezem és visszafele kezdett el vezetni a kriptánk felé. – Befelé!

- Legalább jók lettek?- Kérdeztem visszább véve.

- Igen – mondta és eltűnt az arcáról a morgás. – Ez a felső tetszik a legjobban, ezt jól eltaláltad. – Mosolyogta.

 – Mosolyogta

¡Ay! Esta imagen no sigue nuestras pautas de contenido. Para continuar la publicación, intente quitarla o subir otra.
Bitches in BronxDonde viven las historias. Descúbrelo ahora