Bitches in Bronx

Az első nap

III.

Michael Jackson hangjára ébredtem fel. Kinyitottam a szemem, 6 óra volt. Fájdalmasan belenyögtem a párnámba, majd lecsaptam az ébresztőt.

A telefonomat oldalra dobtam és kimászva az ágyból, az asztaloz léptem. Felnyitottam a laptopt és csak úgy elindítottam egy random zenét.

Melanie fiona-Monday Morning indult el, és illet is a pillanathoz, azt leszámítva, hogy Kedd volt, nem pedig Hétfő.

Belebújtam a mamuszomba és kinyitottam a fürdő ajtaját. A gőz azonnal megcsapott, amit Nat hagyott ott zuhanyzás után. Az ablakhoz lépve kinyitottam azt, majd megmosakodtam, fogat mostam és kisminkeltem magam.

Visszatérve a szobámba, a tükör oldalára akasztva már várt a csodás egyenruhám felvételre készen. Egy fekere ceruzaszoknya és egy fehér ing, aminek az elejére rá volt hímezve a suli emblmája : BHS. Az ing hasonló volt, mint a régi gimimben, azzal a kivétellel, hogy ez nem lógótt rajtam úgy, mintha szakadt csöves lennék.

Felkaptam felülre egy sötétkék blézert is, amit tegnap vetem a leárazáson, hozzá pedig a kedvenc piszkoskék magassarkúmat. A tükörben méregettem magam, amikor a telefonom „csippant" egyet, jelezve, hogy valaki képüzenetet küldött.

Marty volt az, a régi osztálytársam. Ma van az első napja az orvosin, és már annyira unatkozik, hogy képekkel bombáz engem. Válaszul visszaküldem neki egy tükörben pózolósat, az „ismét gimis, itt: BHS, Bronx! <3" felirattal.

Miután elküdtem, felkaptam a táskám a székről és elkeztdtem pakolni. Tettem be egy pár tollat, váltócipőt, ceruzákat, egy füzetet, meg a pénztárcám, aztán leslattyogtam a lépcsőn reggelizni.

-Jó reggelt – köszöntem Julesnak aki a reggelijét fogyasztotta.

- Szia, neked is – mondta két falat között. – Gyere egyél!

- Oké – ültem le vele szembe és egy szelet kenyeret kentem meg ömlesztet sajttal.

- Nagyon csinos vagy!

- Köszönöm – bólogattam, és lenyeltem a falatot.

- Natalie?

- Még fent van, legalábbis, az előbb még ott volt...

- Nem! Már lent is vagyok – szólt az emlegetett a hátam mögül. – Mi akaja?

- Amit csinálsz – mondta az anyja és belekortyolt a narancsléjébe.

- Te mit ettél? – Nézett rám.

- Sajtos kenyeret – vontam meg a vállam. – Most pedig koffeinre van szükségem – sóhajtotam és a lefolyt kávéért nyúltam. – Nat?

- Jöhet – mondta teli szájjal.

Kitöltöttem a kávéját, sok tej, kevés cukor, majd elé raktam. Magamnak öntöttem egy keveset, majd feketén leküldtem az egészet.

Jules kikerekedett szemmel bámult.

- Feketén?

- Néha. Legtöbbször úgy mint Natalie, de az kéne még csak, hogy elaludjak az órán...

- Most komolyan ebben jössz? – Szakított félbe Natalie. A magassarkúmat bámulta.

- Miért, mi van vele?

- Natalie, hagyd már, olyan csinos.... – szólt rá az anyja.

Lenéztem a magassarkúmra, majd megvontam a vállam.