Get Loki'd 3 - Ragnarök

Üdv a Sakaaron

Zuhantam.
Először olyan volt, mintha csak lebegnék a semmiben, majd éreztem a süvítő szelet. Azt hittem, álmodom, egészen addig, míg ki nem nyitottam a szemem.
Zuhantam.
Az alattam elterülő világ pedig túl gyorsan közeledett felém. Próbáltam megkapaszkodni a semmibe. Körülöttem roncsok zuhantak velem együtt. Alkatrészek és rengeteg szemét.
Magamban próbáltam felkészülni rá, hogy a földet érés fájdalmas lesz, de nem sikerült eléggé.
Egy szemétkupac tetejére érkeztem. Valami éles megvágta a karomat, valami keménybe beütöttem a fejemet. Pár pillanatig feküdtem csak ott; fájó tagokkal felálltam, és próbáltam rájönni, mi történt.
Hogy kerülök ide? Mi ez a hely? Miért vagyok itt? Hogyan fogok elmenni innen? Hol van Loki?
Letöröltem egy könnycseppet az arcomról és körbenéztem. Az égen hatalmas színes portálkapuk voltak, a föld pedig tele volt szeméttel, ameddig a szem ellát.

Becsuktam a szemem és próbáltam megnyugodni. Belegondoltam, hogy az elmúlt időben mennyi minden furcsaságot láttam. Csak egy volt a baj. Egyedül voltam. Eddig mindig ott volt mellettem valaki, volt egy biztos pont. Ha a világ változott is, ő megmaradt mindig... Vagyis eddig.
Megráztam a fejem. Ne sírj ne sírj ne sírj. Próbáltam elfelejteni. De hogy is felejthettem volna el Őt?
Nagyon messze épületek körvanalai rajzolódtak ki. Nem volt vesztenivalóm, így elindultam feléjük.
A szemétkupacokon át nem volt egyszerű a közlekedés. Meg-megbotlottam, de legalább elvonta a figyelmemet a koncentrálás.
Hogyan kerültem ide?
Egyre sötétebb lett körülöttem. Az égen fel-feltűnt néhány repülő vagy  űrhajó. Űrhajók! Döbbenten néztem őket. Amikor az egyik leszállt mellettem, ijedten fordultam oda. Egy kisebb űrhajó volt, tele gépágyúkkal a tetején, vörösre festve. Féltem, de kíváncsi is voltam, hogy ki fog kiszállni belőle.
Egy magas, fekete maszkot viselő fickó lépett ki az ajtaján. Sötét, de szines ruhákat viselt, és tele volt mindenféle fegyverrel. Ijesztő látványt nyújtott.
- Munkát ajánlok neked - mondta. Döbbent arccal néztem. Valahogy nem erre számítottam.- Gratulálok. A Nagymesternek fogsz dolgozni. - mondta nyersen és olyan gyorsan előrántotta a fegyverét, hogy meglepődni sem volt időm, mielőtt a bénítólövedék eltalált volna...

Amikor magamhoz tértem, szines alakokat láttam magam körül. Rémülten álltam fel és hátráltam neki a falnak. A bámészkodók mind nők voltak, hasonló ruhában.
- Üdv, új lány. - szólt az egyik.
- Hol vagyok? - kérdeztem. - Mi folyik itt?
- Ugyan, ne aggódj, ez teljesen normális, mind így kerültünk ide - csicseregte az egyik nő. - Felszolgálók vagyunk a Nagymesternél.
- Most már közénk tartozol.
- Légy boldog.
- Gratulálok.
- Tetszeni fogysz a Nagymesternek.
- ELÉG! -kiáltottam. Döbbent arcok néztek rám. - Először azt mondjátok meg, hogy hol a francban vagyunk.
- Hát a Sakaaron! Itt gyűlik össze minden elveszett és megkerült dolog - mondta az egyikük. Csak engem zavar, hogy ilyen boldog itt mindenki?
Egy alacsonyabb, páncélt viselő, sötéthajú nő lépett be a helységbe.
- Munkára, lányok, kezdődik a viadal! Neki meg - bökött felém - adjatok valami normális ruhát!

Mint egy felbolydult méhkas, úgy rohangáltak össze-vissza, sminkeltek, hajat fésültek, az egyikük pedig a kezembe nyomott egy kupac ruhát.
- Kizárt, hogy én ezeket felvegyem. - morogtam, miközben átnéztem őket.

Elgondolkodva pillantottam a lányokra. Ha nem akarok olyan lenni, mint ők, akkor el kéne tűnnöm innen, minél gyorsabban. De nem volt hová mennem és hajtott a kíváncsiság. Vajon ki ez a Nagymester? És ha már úgyis neki dolgozok, legalább megismerem ezt a helyet.

Úgy sincs vesztenivalóm.