Get Loki'd 3 - Ragnarök

A holnap az ellenségünk

-Szóval... fogod a koronát, beleteszed a tűzbe, elmormolsz valami varázsigét, és itt terem egy óriás? - kérdeztem Lokit kissé szórakozottan, miközben a lábamat kötöztem.
- Fogjuk rá. - mondta ő. Látszott rajta, hogy nem tetszik neki ez az egész. De nem volt más választásunk.
Nehéz manőverezések árán sikerült csak letenni a Commodore-t a fegyvertár bejáratának közelébe, ugyanis minden romba dőlt és lángolt. Amikor végre leszálltunk, úgy pattantam fel a székemből, mintha nem is sérültem volna meg.
-Biztos, hogy nem maradsz itt?
- Nem gondolod, hogy egyedül beengedlek oda? - böktem az omladozó palota felé.
Loki elmosolyodott és kézenfogott, majd elindultunk a rommá vált kapu felé. A kapu után egy hosszú folyosó következett, aminek a nagy része már be volt omolva. Ahogyan a törmelék között lépedtünk és próbáltunk kikerülni a nagyobb kődarabokat, amik valaha a tetőt alkották, a csatazaj egyre elhalkult. Próbáltunk sietni, de a kövek miatt csak lassan haladtunk.
Végül egy újabb kapuhoz értünk, amin belépve elénk tárult a még érintetlen fegyvertár. Miközben Loki előresietett, én bicegve követtem őt, a plafont bámulva, arra várva, hogy mikor omlik a fejünkre. De úgy tűnt, a palota ezen részét sokkal erősebbre építették, mint a többit.
Loki lekapta a hatalmas fekete koponyát az egyik emelvényről, majd a terem végében lobogó tűz felé vette ar irányt, de félúton megtorpant.
- Mi történt? - kérdeztem, miközben utolértem őt. A Tesseractot bámulta.- Ez mostmár nem fontos, Loki. - mondtam neki. - Gyere...
- De fontos. El kell vinnem. - mondta komoly hangon.
- Miért? - nem értettem, mi lett vele hirtelen. Mintha a Tesseracton múlna az élete.
- Később elmondom...
- Nem. - a szemébe néztem. Félt. Most először láttam, hogy fél. - Most mondd el, hogy miért olyan fontos.
- Ha nem adom át neki... Megöl. Mindannyiunkat.
- Miről beszélsz? - kezdtünk kifogyni az időből.
- Thanos. - halkan modta ki a nevet. Thanos... Próbáltam visszaemlékezni, mert mintha már hallottam volna ezt a nevet. Thanos! Akivel Loki egyezséget kötött annak idején.
- Egyáltalán miért kell neki a Tesseract?
- Mert egy végtelen kő. Meg akarja szerezni mindet. Ő akar lenni a leghatalmasabb.
Egy egész percen át tartott, míg megemésztettem a dolgot. Ez a Thanos ... fogadjunk, hogy a Föld a célpontja.
- Itt hagyjuk! -kiáltottam, az egyre nagyobb zaj miatt. A palota egyes részei összeroskadtak felettünk a tűz miatt, de a fegyvertár mennyezete még ép volt. - Ha egy kő hiányzik, akkor oda az egész terve, nem igaz?
- Ez nem ilyen egyszerű!
- Dehogynem! - megfogtam a karját, és a láng felé húztam. - Keltsd életre az szörnyecskénket!
- Nem érted? El fog jönni érte, meg fog ölni! - Loki sosem tűnt még ennyire kétségbeesettnek.
- Figyelj! Szedd össze magad, mert amíg mi itt szöszmötölünk, odakint egyre többen halnak meg. A bátyádról és Valkűrről nem is beszélve, akik a Halállal harcolnak. Fogd azt a koronát, és csinálj vele valamit! Ha pedig valaha tényleg eljön ez a Thanos a kőért, akkor majd néz egy nagyot, és kidobhatja a gonosz kis terveit az ablakon.
Loki úgy hallgatott, mint egy kisgyerek, aztán észhez kapott, a koponyát a lángba tette, és halkan beszélni kezdett:
- Az Örök Láng erejével... Új életre kelsz.
Meg se vártuk, amíg a koponya bármi jelét mutatja annak, hogy új életre akar kelni, rohantunk ki onnan, egyenesen a Commodore-hoz.
- Nem lesz ennek jó vége... -motyogta Loki, miközben bepattant a pilótaülésbe.
- Az nem elég, hogy a mai napot túléljük? - ültem le mellé.
- Nem. Fogalmad sincs, mit indítottunk el ezzel.
A Commodore halkan felzúgott, majd óvatosan manőverezve hagyta el az omladozó bolygót. Végül leszállt a szállítóhajóra. Miközben átszálltunk a szállítóra, csak az járt a fejemben, amit Loki mondott.

Mit tettünk?