Get Loki'd 3 - Ragnarök

"El kell tűnnünk a bolygóról"

A következő nap feszült várakozással telt. Még délelőtt megkérdeztem Lokit, hogy úgy mégis mennyi pénzt tett fel a bajnokra, mire közölte, hogy az összeset. Legszívesebben leordítottam  volna a fejét. Ő nem látszott idegesnek, de képtelen voltam elhinni, hogy nem az.
Amikor bejelentette a Nagymester, hogy kinyitják az aréna kapuit, a tömeg ujjongva, parádézva átvonult oda, így Lokival ketten maradtunk. Valahogy semmi kedvem nem volt megnézni a felvezetőmérkőzéseket.
- Mi lesz, ha Thor nyer? - kérdeztem Lokit, aki fel-alá járkált a teremben. Már nem próbálta leplezni az idegességét.
- Nem fog. - válaszolta kifejezéstelen arccal. - Ha a Nagymester a bajnokra fogadott, akkor a bajnok nyer.
Tudtam, hogy teljesen reménytelen a helyzet. Akkor tudatosult bennem, hogy igazából nem is viadal lesz este. Hanem kivégzés.

Hiába figyeltem Lokit, miközben járkált, az arca kifürkészhetetlen volt. Bárcsak tudnám, hogy mi jár a fejében.
- ...és ha életben marad? - kérdeztem óvatosan.
- Akkor azon lesz, hogy minél előbb visszajussan Asgardba.
- Akkor segítenünk kéne neki...
- Megőrültél? - állt meg hirtelen. - Visszamenni Asgardba egyenlő az öngyilkossággal. - jelentette ki. - Nem megyünk mi sehova.
- Hagynád, hogy egyedül nézzen szembe Helával? - álltam fel.
- Nem ment el az eszem...
Odamentem hozzá és megálltam előtte, csípőre tett kézzel.
- Loki, ilyenkor a filmekben a testvérek hősiesen küzdenek egymás mellett, még ha meg is halnak, együtt halnak meg. -oktattam ki. - Ennyire... szívtelen még te sem lehetsz.
Halványan elmosolyodott.
- Ugye emlékszel még, nem is olyan rég meg akartam őt ölni. Ráadásul engem okol az Asgarddal történtekért, tehát ha segítenék is neki, nem ugrana a nyakamba az örömtől.
A legjobb amit most tehetek, az az, hogy hagyom meghalni.
A kijelentésére elbizonytalanodtam. A szemei vészjóslóan csillogtak. Újra az a Loki állt előttem, aki képes lett volna leigázni a világot, csak hogy bosszút állhasson. Ez volt az igazi Loki.
Egy kicsit megrémített, de nem annyira, mint kellett volna.
- Menjünk... - mondta végül. - Ha ennek az egésznek vége, és végre én uralom a Sakaart, ígérem, elfelejtük Thort, meg Asgardot, meg mindent, ami régen történt.
Addig is, ma este sokat fogunk kaszálni - vigyorodott el.

Nem tudtam eldönteni, mi történik Lokival. Jobban belegondolva, ő mindig is ilyen volt. Csak azt nem értettem, miért vagyok még mindig mellette.
A kilátóba érve rögtön egy feszolgáló lépett elénk, tálcával. Loki elvett egy poharat, de én úgy döntöttem, most az egyszer kihagyom. A kilátó csaknem tele volt, már csak a Nagymester hiányzott. Loki látszólag izgatottan sietett előre az üvegablakhoz, hogy beláthassa az egész arénát, ahol hirtelen megjelent a Nagymester felnagyított hologramja. Amíg előrefurakodtam, hallottam, hogy elkezd beszélni:
- Jól szórakoztok? - hatalmas hangzavar tört ki. - Köszönjük a felvezetőmérkőzések harcosainak, akik mind olyan borzalmas halált haltak! Most pedig következzen a főattrakció! - még nagyobb hangzavar. - Ez a harcos most szerepel először, de ígéretesnek tűnik. Fogadjátok a Mennydörgés Urát!
Kinyílt a kapu az aréna egyik oldalán, és Thor sétált ki rajta, kissé bizonytalan léptekkel. Az első dolog, amit észrevettem rajta, a haja volt. Levágták a haját! Mellettem Loki nevetett fel, biztos voltam benne, hogy ő is azt vette észre először, amit én. Thor arcán két piros csík húzódott, egyik kezében pajzs, a másikban valami ütőfegyver volt. Tétován nézett körbe a hatalmas arénában.
- Figyeljétek az ujjait - szólt a Nagymester izgatottan - szikrákat szórnak! - a küzdőtér közben süllyedni kezdett. - Az ellenfele pedig... Mit is mondhatnék róla? - a tömeg még hangosabban üvöltött és zöld festékbombákat robbantottak a nézőtér felett. - Inkább nézzétek meg magatok! ÍME A HIHETETLEEEEN...
A következő pillanatban teljesen ledermedtem a döbbenettől.
Túl sok minden történt egyszerre. Egy újjabb kapu nyílt, amin berontott Hulk az arénába, páncélban, csatabárdokkal, dübörögve. Közben mindenki a nevét kiáltotta. Mi meg csak álltunk ott, ledermedve. Thor boldogan, hatalmas vigyorral az arcán elordította magát: -IGEEEEN!
- El kell tűnnünk a bolygóról. - mondta Loki gyorsan. Megfogta a kezemet és már húzott is kifelé, én meg még mindig képtelen voltam megszólalni.
Hulk! Hogyan? Miért? Mikor? Hulk? Miért Hulk?
Sokáig nem jutottunk, mielőtt még a bejárathoz értünk volna, belebotlottunk a Nagymesterbe.
- Hova, hova? - kérdezte vidáman. 
Így muszáj volt visszaülnünk.
Thor lent a Nagymester felé fordult:
- Ismerjük egymást! - kiáltotta. - Együtt melózunk!
A szemem sarkából láttam, hogy a Nagymester ránk néz, aztán hallottam, hogy Loki megköszörüli a torkát. Láttuk, hogy Thor elkezd valamit beszélni Hulknak, aki nem igazán tudott mit kezdeni ezzel. Thor hirtelen felmutatott a kilátóra, ahol ültünk.
- Loki! Avgary! - kiáltotta vidáman. - Nézzétek, ki van itt! -bökött Hulk felé. Lefagyott arccal néztem vissza rá. A Nagymesterre már rá se mertem pillantani.
Nekünk annyi.