Get Loki'd 3 - Ragnarök

Az igazság

A szállító rakterében hatalmas csend uralkodott. Mintha egy temetőben lettünk volna. Mindenki a raktér végében lévő hatalmas üvegablakot bámulta. Lokival összenéztünk, majd közelebb mentünk, hogy láthassuk, mi történik. Pár pillanat múlva Thor, Valkűr és Hulk is megérkezett.

Ahol a palota állt egykor, most egy hatalmas tűzóriás emelkedett. Izzó pallosával lerombolta maga körül az épületeket, közben ordított, mint aki megőrült. Hela megpróbált szembeszállni vele, de ő belevágta kardját a földbe, ezzel megtörve Asgard alapját.
Szörnyű volt nézni, ahogyan minden elpusztul, még nekem is, pedig nem voltam asgardi, mint az a több száz ember körülöttem.
-Mit tettem? - kérdezte halkan Thor.
Egy pillanatnyi csend után hatalmas robbanás rázta meg a hajót. Asgard végleg megszűnt létezni.
- Megmentettél minket a haláltól. - mondta Heimdall. - Asgard nem egy hely, hanem a nép.
Még percekig bámultunk ki az üvegen, majd az emberek lassan szétszéledtek.
- Beszélhetnénk? - kérdeztem Lokit.
- Persze. - úgy mondta, mintha előre tudta volna, hogy meg fogom kérdezni. - De ne itt.
Kézen fogott, és kivezetett a raktérből, az emeletre, ahol néhány kisebb szoba sorakozott. Bementünk az egyikbe, és magunkra zátuk az ajtót.
-Mondj el mindent. - kezdtem. - Mindent, az elejétől, hazugságok nélkül.
Loki leült a bárpulthoz, aztán pár pillanat múlva megszólalt:
- Már mondtam. A Tesseract egy végtelen kő...
- Nem, mondom az elejétől kezd. -ültem le mellé. - Onnan, hogy hogyan találkoztál ezzel a Thanossal.
Sóhajtott egyet, aztán belekezdett.
- Miután Thor elpusztította a Bifröstöt, lezuhantam róla. Csak zuhantam és zuhantam, fogalmam sincs, meddig. Végül a Chitauri Űrben értem földet, ami Thanos tartománya, de nem teljesen voltam magamnál. Elfogtak, és meg akartak ölni, de amikor elmondtam nekik, ki vagyok, Thanos elé vittek. Az egyik társa mintha a fejembe látott volna, éreztem, ahogyan belenéz az emlékeimbe, a tudatomba. Mindent elmondott rólam Thanosnak. Ő pedig alkut ajánlott. Elmegyek a Földre, megszerzem a Tesseractot, átadom neki, cserébe az uralmam alá hajthatom a bolygót. Nem mentem bele, hiszen mi hasznom lett volna belőle? Thoron akartam bosszút állni, nem a Földön. Erre ő mérges lett, és bezáratott egy időre. Fogalmam sincs, mennyi ideig voltam ott, azon a vidéken nem kel fel soha a Nap. - hiába próbált érzelemmentes hangon beszélni, könnyek gyűltek a szemembe. - Amikor újra elévittek, egy jogart nyomott a mellkasomnak, és minden megváltozott. Minden vágyam az lett, hogy uralkodhassam az emberek felett, és ezzel álljak bosszút mindenkin. A jogarral együtt hatalmat adott a kezembe, cserébe csak a Tesseractot kérte. Mielőtt a Földre mentem volna, megfenyegetett, hogy ha nem teljesítem amit kért, akkor megöl. Amíg nálom volt a jogar, nem tudtam tisztán gondolkodni. Csak pusztítani és ölni akartam. Mintha ő irányított volna engem, és nem én őt.
Percekig csendben ültünk. Éreztem, ahogyan egy könnycsepp gördül le az arcomon.
- ...ez borzasztó... - mondtam halkan.  Amikor először találkoztunk...
Amikor meg akart ölni...
Az valójában nem ő volt.
Ő csak Thanos bábja volt, mindvégig.
Még jobban megutáltam Thanost, mint eddig.
- Csak később tudtam meg, hogy a Tesseract egy végtelen kő, egy a hat közül. - folytatta Loki. - Az Aether is az volt, de ez nem lényeges. Ha megszerzi mind a hat követ és egyesíti az erejüket a Végtelen Kesztyűvel, akkor megállíthatatlan lesz. A Föld, Sakaar, mind a kilenc világ semmit sem tehet ellene.
- De mi megakadályoztuk, nem igaz? Ha a hatból csak öt köve van, az nem ér semmit, ugye? -kérdeztem bizakodva.
- Ez nem egészen így működik... Az öt kőnek is hatalmas ereje lehet, ha megszerzi őket. A hatodik nélkül sosem lesz olyan erős, hogy bármit a hatalma alá tudjon vonni. De még így se biztos, hogy le tudjuk győzni.
- Hát... Már az is valami, hogy egy hiányzik neki, nem? Meg kéne keresni a többit is, és elpusztítani, amennyit csak lehet. - ha igaz, amit Loki mond, akkor ez az egyetlen esélyünk...
- El fog jönni. -szólalt meg hirtelen. - El fog jönni értem, hogy megöljön.
- És ki ő, hogy egy isten fél tőle? - kérdeztem, miközben felálltam. Megfogtam a kezét és felhúztam a bárpulttól.
- Beszéljünk Thorral. Keressünk köveket. - mondtam, majd látva, hogy Lokinak nem lett jobb a kedve, megöleltem.
- Ne félj. Én melletted leszek.