Get Loki'd 3 - Ragnarök

A midgardi megőrül

A viadal előtt úgy negyed órával lehetett, hogy megláttam Őt. A Nagymester csapnivaló techno-zenéje szólt -mint mindig-, a vendégek beszélgettek, és éppen két guberáló társaságában tengettem az időt, akik azzal dicsekedtek, hogyan végzik a munkájukat -szerencsétleneket szednek össze és ha elég erősnek ítélik őket, hozzák a Nagymesternek gladiátornak. Tettetett lelkesedéssel hallgattam őket, egy pohár zöld pezsgőszerű itallal a kezemben. Mindenki egyre izgatottabb lett, az estéhez közeledve, ugyanis aznap a Nagymester bajnoka harcolt.  Unottan kortyoltam bele az italomba, azon gondolkodva, milyen lehet az a nagy bajnok, amikor megakadt a szemem az egyik vendégen.
A haja, az arcvonásai, az ahogyan viselkedett, Lokira emlékeztetett. Először arra gondoltam, talán túl sokat ittam. Persze ez nem volt igaz, mindig odafigyeltem arra, hogy józan maradjak, különben hogy figyelhettem volna az emberekre körülöttem? Pislogtam párat, de az az alak még akkor is ott állt, pohárral a kezében, vidáman csevegve egy kisebb társasággal.
- Bocsássatok meg fiúk, egy pillanatra - mondtam a guberálóknak és otthagytam őket.
Persze már, Loki itt. Ez mekkora marhaság.
Ahogyan egyre közelebb értem a fickóhoz, egyre gyorsabban vert a szívem, pedig tudtam, hogy lehetetlen, hogy ő legyen az.
Idióta vagyok. Túl sokat ittam.
Képzelődöm.
Ő nem vett észre, csak amikor megálltam tőle néhány méterre és bámulni kezdtem.
Loki halott.
Ledermedve figyeltem, ahogyan beszél, majd együtt nevet a társasággal.
Loki halott.
Belekortyolt az italába, közben oldalra sandított, észrevette, hogy bámulom.
Loki. Halott.
Mondott valamit a körülötte lévőknek, de a hangzavar miatt nem hallottam. Letette az üres poharát az asztalra és odasétált hozzám.
Loki halott.
Sokáig csak bámultunk egymás szemeibe. Egyikünk se tudott megszólalni. Lehetetlen. Elvesztem sötétzöld szemeiben, és mintha megszűnt volna minden körülöttünk. Csak ketten voltunk.
Hosszú csend után elmosolyodott és megszólalt:
- Heló.
Újabb hosszú csend következett. Csak bámultam rá, mintha kísértetet látnék.
- Beszélhetnénk egy csendesebb helyen?
Óvatosan kivette a poharat a kezemből, letette, aztán megfogta a karomat. Mielőtt elindultunk volna akármerre, pofán vágtam. Nem úgy, ahogy a filmekben a megbántott lányok, hanem ököllel. Meglepődve nézett vissza.
- Te halott vagy, a rohadt életbe! - mondtam, talán túl hangosan.
- Ezért kéne beszélnünk.- mondta halkan.
Hagytam, hogy vezessen. Úgy közlekedett, mintha ismerné a helyet, akár a tenyerét. Egy vendégszobába mentünk, ahol hatalmas csend uralkodott. Becsukta az ajtót, és odafordult hozzám. Még egy pofon.
- Ezt abbahagyhatnád.
- Mesélj csak! - szóltam dühösen. - Te alávaló csaló! Hogyan csináltad? És MIÉRT?
- Nem egészen úgy alakultak a dolgok, ahogyan elterveztem... - kezdte. - Tényleg csalónak neveztél? Ez tetszik. - kifejezéstelen arccal néztem rá. - Az volt a terv, hogy miután a bátyám meg Jane elmentek, én felkelek és -lassan beszélt, mintha egy idiótához beszélt volna. - és ott talállak téged, te persze megörülsz, a karjaimba ugrasz, megcsókolsz, ilyesmi. - mondta szórakozottan. Én csak a szememet forgattam. Hogy szerethettem bele ebbe az alakba? -Aztán visszamegyünk Asgardba, én Odinként uralkodom, és uralkodókként élünk, egész Asgard a miénk lett volna, nem lett volna gondunk semmire. De... De amikor felébredtem, te nem voltál ott. Így egyedül mentem vissza Asgardba, Odint a Földre küldtem, és uralkodtam. Nagyon jó király voltam, ha érdekel...
- Nem, nem érdekel. Folytasd csak.
- Thor folyton úton volt, Odinként pedig feltűnés nélkül kereshettelek, hiszen a midgardi rabot vissza kell vinni Midgardba.
- Kerestél, mi?
- Kilenc birodalmat átkutattam a embereimmel, de sehol sem találtalak. - mondta némi szomorúsággal a hangjában. - Aztán Thor visszatért és mindent elrontott. - kezdett egyre gyorsabban beszélni -Odin meghalt, Hela, aki egyébként a gonosz nővérem, kiszabadult, összetörte Thor pörölyét, aztán amikor vissza akartunk menni Asgardba a Bifrösttel, Hela kidobott minket. És itt vagyok.
- Ez így...túl sok infó egyszerre. - szóltam.
- Megértem. Örülsz nekem? -mosolyodott el.
- Eljátszottad a halálodat, csak azért, hogy király lehess, szerinted?!? - fakadtam ki - Nyugodtan beavathattál volna a rohadt tervedbe!
Várakozóan nézett rám.
- Nem mindegy már?
- NEM! Legalább annyit mondj, hogy sajnálod!
Loki elgondolkozott.
- Felejtsd már el, azt ami történt. Most itt vagyok, nem?
Keresztbefont karral álltam előtte.
- Ne gondold, hogy ennyivel megúszhatod!
- Ugye tudod, hogy mindent megúszok? - kérdezte, szinte kedvesen.
- Mi lenne, ha...a Nagymester ma este megtudná, hogy...találtam még egy árulót a vendégei körében? - Loki egyből megértette, mire célzok. Elnevette magát.
- Ugyan... Nem vagy te olyan. Különben is, azt mondtad, szeretsz...
Megint meg akartam ütni, de a levegőben alkapta a karomat.
- Utállak! Utállak utállak utállak -elkezdtem a másik kezemmel ütögetni a mellkasát, mígnem azt a kezemet is elkapta.
Könnyek gyűltek a szemembe.
- Utállak. - nem tudtam a szemébe nézni. Nem bírtam tovább, elsírtam magam. Dehogy utáltam én őt, csak nem akartam elveszíteni. Loki nem mondott semmit, csak megölelt. Próbáltam abbahgyni a sírást, mert nem akartam, hogy így lásson.
Becsuktam a szemem.
Nagyon sokára hallottam, hogy halkan megszólal:
- Sajnálom.

Aztán csak álltunk ott csendben, egymást ölelve.