Get Loki'd 3 - Ragnarök

Randi

-Szerinted hogy kerültem ide? - kérdeztem Lokit. A kanapén ültünk egymás mellett. Lehet, hogy kihagyom a Nagymester bajnokának a szereplését, de ez valahogy most jobban érdekelt.
- Konvergencia. - vágta rá egyből. Értetlenül néztem rá - A világok együttállása. Megszűnnek a határok a világok közt. Így bárki átkerülhet egyikből a másikba. Azon a napon konvergencia volt.
- És mi a helyzet a nővéreddel? - kérdeztem, mintha tök normális dolog lenne az, amit az előbb magyarázott.
- Amíg Asgardban van, addig napról napra erősebb. Ő a Halál Istennője. Emiatt úgy döntöttem, nem megyek vissza.
- De... nem kéne segíteni az asgardiaknak?
- Miért kéne? - meglepődtem, mennyire hidegen hagyja őt ez a dolog. - Már semmi közöm Asgardhoz...
-Thor? Mi van vele?
- Eltűnt. Annyira nem bánom. - most az először vettem észre, hogy hazudik. Egyszerűen csak tudtam. Mégis csak a testvére... Rövid gondolkodás után hozzátette: - Szerintem a Sakaaron kéne maradnunk.
-Mintha lenne más választásunk... - mosolyodtam el. - A bolygót kapuk veszik körül. A nyomás, meg a sok szemét miatt egy hajó sem jutott még ki. Innen senki nem tud elmenni. - mondtam, büszkén arra, mennyi információt sikerült összeszednem erről.
- Jobban nem is alakulhatott volna. - vigyorgott Loki. - Egy bolygón ragadtunk ketten, mindenféle probléma nélkül.
Jobban belegondolva, igaza volt. Ha már a norvégia kiruccanás olyan rövidre sikerült... Hát itt lesz időnk bőven.
- Jó, hogy itt vagy - motyogtam, miközben a vállára hajtottam a fejem. - Akkor is, ha még mindig az az őrült  vagy, akivel a Földön találkoztam... Nem is értem, miért bukok az ilyenekre.
Elnevette magát.
- Hát mert zseniális is vagyok. - mondta. - És jóképű. És fantasztikus. És okos. És vicces. És...
- ...és végtelenül szerény. - fejeztem be helyette.

- Hogyan kerültél a Nagymester bulijába? - kérdeztem hirtelen. - Tudom, hogy a Nagymesternek sok vendége van, de te hogy kerültél közéjük?
- Senkinek nem tűnt fel, amikor a bolygóra érkeztem. - kezdte Loki. - Mint kiderült, a sakaariak szeretik az aranyat... Az aranymarkolat miatt megtetszettek két sakaarinak a tőreim, szép summáért adtam őket. A városban járva hallottam a Nagymesterről, meg a viadalról, és megtudtam, hogy szinte bárki bejuthat a bulijaira. Úgy viselkedtem, mint aki már régóta itt él, új ruhát vettem, és talán egy kicsit lefizettem az őröket, hogy bejuthassak. Bár a Nagymesterrel még személyesen nem találkoztam. Még csak tervezgetem, hogyan lehetne a közelébe kerülni. De ahhoz valami nagyobb rang kellene, vagy ilyesmi...
- Minek akarsz a közelébe jutni? - kérdeztem. Meg tudnám oldani neki, de először tudni akartam, mit tervez.
- A bizalmába akarok férkőzni. Egy nap talán elkezd keresni valakit a helyére, és akkor én ott leszek.
- Egy hatalomittas egoista vagy.
- És ezzel mi a probléma? - kérdezte mosolyogva.
- A világon semmi... Majd én bemutatlak a Nagymesternek. - kíváncsian nézett rám, ezért folytattam: - Jól ismerem őt és megbízik bennem.
- Nahát, most megleptél. - mondta elismerően Loki.
- Most már szerintem várjuk meg a viadal végét, aztán beszéljünk vele, mert viadal közben nem tanácsos zavarni őt. - mondtam elgondolkozva. - Addig meg együnk valamit. Az egész épület kiürült, úgyhogy... ingyen kaja! - álltam fel.
Kilépve az ajtón valóban hatalmas csend uralkodott.
- Mindenki az arénában van. Lehet, hogy az egész bolygó. - magyaráztam. Loki hirtelen megállt az egyik asztalnál és kihúzta a közelebbi széket.
- Lenne kedve velem vacsorázni, hölgyem? -kérdezte udvarisan.
Zavartan bámultam rá. Reméltem, hogy nem látja, mennyire zavarban vagyok...
Még egy lehetetlen helyzet.
Lehetetlen.
- Köszönöm a meghívást, uram - mondtam tettetett komolysággal, biccentettem és leültem. Miközben Loki megkerülte az asztalt, hogy leüljön szembe, elmosolyodtam.
Csodás este lesz.