Get Loki'd 3 - Ragnarök

A hős

Ahogyan egyre közelebb értünk a Bifrösthoz, egyre inkáb úgy tűnt, pont időben érkeztünk. A köd miatt alig lehetett látni, de azt nem tudtam nem észrevenni, hogy Asgard gyakorlatilag lángokban állt, a hídon pedig teljes volt a káosz: valami csontvázszerű katonák harcoltak asgardiak ellen.
-Üdv újra itt. - mondta Loki, majd hirtelen felállt a kormánytól.
-Hé, te meg hová mész? - kérdeztem pánikolva.
-Egy pillanat és visszajövök.
-Kösz, ezzel megnyugtattál...
Mire kétségbeestem volna amiatt, hogy egyedül vezetek egy űrhajót, Loki visszatért az egyik sakaarival, aki elméletileg tudott vezetni.
- Csak annyi a dolgod, hogy olyan közel mesz a hídhoz, amilyen közel csak tudsz, - magyarázta neki Loki- aztán lenyitod a rámpát.
A két méter magas, fehérhajú nő bólogatott és latszott rajta, hogy érti a dolgát. Miután otthagytuk őt, a rámpához mentünk.
Loki lekapott az egyik polcról valami fejdísszerű valamit, aztán a fejére rakta.
- Ez meg mi? - próbáltam visszatartani a nevetést. Nevetségesen festett a görbe szarvakkal a fején.
- Sisak, nem látod?
-Nem! - látta, hogy nekem kár lenne magyarázkodni. Benyomott egy gombot a falon, mire egy kisebb rámpa leengedett.
- Mi a fenét művelsz? - kérdeztem, miközben belékapaszkodtam a hirtelen jött szél miatt.
- Üdvözlöm őket. - mosolygott ő, miközben elengedtem. Kisétált a rámpára, és széttárt karokkal elkiáltotta magát:
- A MEGMENTŐTÖK ELJÖTT!
Drámakirálynő - gondoltam mosolyogva. Közben végre olyan közelségbe értünk, hogy láthattam, ahogyan mindenki megáll egy pillanatra és felderül az emberek arca.
A nagy rámpa is leereszkedett, a sakaariak gyorsan elhagyták a hajót.
- Az űrhajóra! -kiáltotta Loki, miközben elindult lefelé a hídra. Utánasiettem.
- Drámakirálynő - löktem oldalba, amikor utólértem.
-Mondd azt, hogy nem volt hatásos. - nevetett.
Miközben átvágtunk a tömegen, megfogtam a kezét, mert majd' elvesztem az asgardiak közt. Miért ilyen magas itt mindenki?
Végül elhagytuk a tömeget és egy fekete bőrű, rasztahajú férfi előtt álltunk meg, aki egy kétméteres pallost tartott a kezében.
- Üdv itthon. - mondta Lokinak. - Üdv újra Asgardban. - fordult hozzám.
- Ismerjük egymást? - kérdeztem.
- Nem. - válaszolt ő tömören. Gyönyörű arany szemei voltak... - Láttam, hogy jöttök.
- Hát persze, Heimdall.
Közben a sakaariak felálltak mögöttünk, előttünk pedig Hela serege sorakozott fel. Ekkor öntött el a pánik.
- Ne izgulj - hallottam Loki nyugodt hangját. - Itt vagyok melletted.
- Ha azt csinálod, mint a múltkor... -próbáltam oldani a feszültséget, miközben elővettem a késeimet.
- ...tudom, megölsz. -mosolyodott el.
Az élőhalott seregnek nem kellett sok idő, hogy újrarendeződjenek. Furcsálltam, hogy asgardi páncél volt rajtuk, de amikor elkezdtek rohanni felénk, valahogy nem a páncéljukat nézegettem.
Harc közben semmi sem számít, csak egy dologra tudsz koncentrálni: ne halj meg. Vajon mennyiszer kell még ezt csinálnom? Annyi ellenfelem volt már, hogy kész csoda, hogy még életben vagyok. Mégis, ezek az asgardi élő-halott sereg volt a legrosszabb - eddig. Magasak, nagyok, nehezen fáradnak el. Ráadásul legtöbbüknek lándzsájuk van.
Alighogy belejöttem volna harcba, mennydörgés hallatszott, és egy óriási villám rázta meg a palotát. Loki mellettem elmosolyodott.
- Ezaz! - kiáltottam, amikor megláttam Thort újabb villámok kíséretében. Egyenesen a Bifröst közepére érkezett, ahol elkezdte irtani  Hela harcosait.
Az asgardiak még jobban fellelkesültek. Loki tényleg nem hagyott magamra, Heimdall is sokszor megvédett, sőt, Korg is. De még ők hárman se voltak elegek ahhoz, hogy ne sérüljek meg... Az asgardi lándzsa a bal lábamat vágta meg. A döbbenettől még kiáltani is elfelejtettem, csak a földre zuhantam, mint akinek a lába alól kicsúszik a talaj. A harcos, aki megsebesített a következő pillanatban holtan esett össze - eltalálta egy sakaari lézerfegyver. Loki akkor fordult meg, és amikor meglátott, az arcomra erőltettem egy mosolyt.
- Egy pillanatra fordulok el... - nyújtotta a kezét.
- Inkább ne mondj semmit. - belékapszkodtam, és hagytam, hogy felhúzzon. A csizmám szára máris csupa vér volt. - Mikor tartunk már ott, hogy esszük a sültkrumplit, és senki nem akar megölni minket?
Ekkor hangos robbanás hallatszott a híd másik végéből, ahol a lezuhant Commodore hevert, amivel Thorék érkeztek. A következő pillanatban megjelent Valkűr.
Thor pillanatok alatt hozzánk ért. Csak akkor láttam meg, hogy a jobb szeme helyén egy sebhely tátong.
- Későn jöttél. - mondta Lokinak.
- De két szemmel. - szólt vissza Loki.
- Még nincs vége - suhant át előttünk Valkűr, talpig fehér páncélban.
- Francba -sóhajtottam, amikor megláttam egy női alakot a távolban. Felénk tartott a hídon, és nagyon dühösnek tűnt. Nem kellett sokáig találgatnom, hogy ki az.
- Oszlassuk fel a Bosszúvágyókat. -szólt hirtelen Thor.
- Szóval ő a halál istennője , nem? Hogy akarjátok megölni? -kérdeztem elgondolkodva.
- Csapj bele egy villámmal. - ajánlotta Thornak Loki.
- Az előbb csaptam bele a valaha látott legnagyobb villámmal, de hiába.
- Addig kell feltartanunk, amíg mindenki fel nem száll. - szólt Valkűr.
- Azzal nem lesz vége - sóhajtott Thor. - Minél többet van Asgardban, annál erősebb lesz. Levadászna. Itt és most kell megállítanunk.
- Akkor mit csináljunk? -kérdezte Valkűr.
-A segítséget nem játszuk.
- Mit? Miről beszélsz? - kérdeztem Lokit.
- Egyszer elmondom...
- Asgard nem egy hely, hanem a nép. - szólt közbe Thor. -Hát persze... Loki, nem az a feladatunk, hogy megakadályozzuk a Ragnarököt, hanem az, hogy előidézzük. Surtur koronája kell és a Láng.
- Merész húzás... Még nekem is.
- Vidd magaddal Avgaryt is.
- Igen, ez jó ötlet. -helyeseltem. Mit tudnék tenni én, egy midgardi, ráadásul sérülten egy olyan harcban, amit istenek vívnak?
Loki engedte, hogy a vállába kapaszkodjak, így vettük a Commodore felé az irányt. Mire odaértünk, világossá vált a helyzet, hogy ez a Surtur tudja csak legyőzni Helát. Arra is rájöttem, hogy ez már megint öngyilkosság.
De legalább Loki mellettem volt.