Get Loki'd 3 - Ragnarök

Pech

- Szóóval... Hová is megyünk? - kérdeztem, miközben próbáltam lépést tartani a tőlem alacsonyabb nővel. Pontosan tudtam, hogy a Nagyfőnök nagyteremébe megyünk, ismertem az utat, de meg akartam törni a kínos csenedet. És egy kicsit pánikoltam is, mert az eddigi úton kíserőm egy szót sem szólt.
- Mintha nem tudnád. - szólt Topáz.
Tetszett neki a helyzet, látszott rajta, mennyire élvezi, hogy bizonytalan vagyok. Szinte mosolyogva ütötte be a kódot a lifthez.
Pár pillanat múlva már felfelé tartottunk.
- Mielőtt még elfelejteném - szólalt meg hirtelen. - fegyverrel nem léphetsz a Nagymester elé... Szóval.. - felhúzott szemöldökkel nézett a tőrtokjaimra.
- Hogyne... - szomorúan adtam át neki a gyönyörű késeimet. Imádtam őket, és attól féltem, többet vissza se kapom egyiket sem. Topáz eltette őket, épp amikor megérkeztünk.
A terembe lépve meglepetten néztem szét. A szokásosnál kevesebben voltak ott, csupán a Nagymester, két őr és... Loki...
Nem is tudtam, hogy haragudjak-e rá.
Odaléptem mellé, egyenesen a Nagymester elé.
- Na, most nézd meg, hát téged is ide kellett hívjalak... - kezdte a Nagymester a szokásos hangnemben. -a drága Logid szerint a Mennydörgés Ura a testvére, de már rég nem látta. Családi dráma - forgatta a szemét mosolyogva. - No de. Nem mintha ez olyan fontos lenne. Csak úgy... Mondtam. Azt mondják, sokat fecsegek. Bár, akik azt mondják, már úgyse élnek, szóval, nem mindegy? - Lokival összenéztünk. -   Tehát. A Bajnokom. Az én drága bajnokom... Miért ismeri a Mennydörgés Urát? És miért ismer téged?-mutatott Lokira. - és téged? - mutatott rám. - Szerinte - mutatott vissza Lokira- az is egy régi sztori...  de te - mutatott újra rám - hogy kerülsz bele?
Nyeltem egyet. Mielőtt szólhattam volna, Loki megelőzött
- Az igazság az, hogy Avgary a feleségem. - elvörösödtem. - és asgardi, akárcsak Thor és Hulk. Thor pedig csak a féltestvérem. A bajnokod asgardi harcos volt, míg egy napon el nem tűnt. Így lehet az, hogy ismerjük egymást.
Én lemaradtam annál a résznél, hogy azt mondta, a felesége vagyok. A többit alig értettem meg. Loki össze- vissza fecsegett, ám hihetően.
A Nagymester elgondolkozott, majd elnevette magát.
- Hát ez óriási - úgy tűnt, jól szórakozik rajtunk. Majd hirtelen komollyá vált az arca. - Ki vagy rúgva. - mondta nekem.
- Hogyan?
- Ki. Vagy. Rúgva. - ismételte. - Mivel szépen eltitkoltad ezt a kis dolgot, így úgy gondolom, nem tudnék többet megbízni benned. - magyarázta tettetett szomorúsaggal.  - Szerintem... Most...hagyjatok magamra. Ez túl sok stressz nekem. Innék valamit. Topáz!
Lassan indultam a lift felé. Topáz unott arccal nyújtotta a tőreimet. Gyorsan elvettem tőle. Próbáltam felfogni, mi is történt az előbb. Loki csendben lépkedett mellettem. Ő legalább megmaradt. De mi lesz ezután? Hogy fogunk így élni?
- Megvan az összes kód. - mondta Loki halkan a liftben. - Találtam is egy űrhajót, ami képes kivinni innen.
- Talán az lesz a legjobb, ha tényleg eltűnünk innen. De... Hova mennénk? - kérdeztem.
- Kilenc világ van. Valahol csak van helyünk. - felelte -Este, a viadal alatt kéne csinálnunk. - kezdte, miközben a lift földet ért.  - Lefizetünk valakit, hogy balhézzon egyet. Közben betörünk a hangárba, és már itt sem vagyunk.
Elindultunk a lakás felé.
- Jó, de biztosan képes átvinni az az űrhajó az egyik kapun? Mármint eddig senkinek nem sikerült. Nekünk miért is sikerülne?
- Van más út is. - mosolygott Loki. Erre megálltam.
- Van más út? Miféle út?
- Majd elmagyarázom. - mondta titokzatosan. - Egy olyan út, amin biztosan kijutunk.

A lakásba érve összepakoltam. Nem volt sok dolgom, minden belefért egy megviselt hátizsákba, amit még a piacon vettem, ki tudja, mikor. A Földről származhatott, mert olyasmi volt, mint egy katonai hátizsák. Az egyetlen dolog, ami az otthonomra emlékeztet. Na persze Lokin kívül...

Késő délutánra minden készen állt. Loki elintézett egy balhét a hangár közelében, hogy ne nagyon zavarjanak majd. Éppen az ablakban nézelődtünk, és arról beszélgettünk, milyen gyors lehet egy űrhajó, amikor a városban minden egyes képernyőn megjelent a Nagymester.
- Sakaar polgárai! A Mennydörgés Ura elrabolta a bajnokomat! Mindenki az utcára! Ünnepeljétek őt! Keressétek meg, és hozzátok vissza nekem a bajnokomat!
- Francba. - néztünk össze.
- Meg kéne őket...
-... keresni, tudom. - fejezte be Loki a mondatot.
- De akkor...
- ... Thor vissza akar menni Asgardba. Ha Hulkot is viszi...
- Keressük meg őket. - álltam fel.
Hirtelen nyílt az ajtó
- A Nagymester hívat. - nézett rám egy őr.
- Maradj itt. - mondtam Lokinak, aztán az őrrel mentem.
Habár, nem is vártam tőle, hogy tényleg ott marad.

Az őr a börtönbe vezetett, azon belül is egy hatalmas csarnokba a föld alatt.
Magamban már a balszerencsémen rágódtam. Itt van ez bolygó, ahová lepottyanok. Minden tök jó, megjelenik Loki,   erre minden még jobb, aztán megjelenik Thor, akaratlanul is tönkre tesz mindent, aztán amikor végre azon vagyunk, hogy eltűnjünk innen, ezen a napon már másodszorra vagyok a Nagymester előtt. Pech.
- Ugye akarod, hogy újra bízzak benned? - kérdezte hirtelen. Nem tudtam, mit akar, de gondoltam már úgyis mindegy.
- Igen.
- Akkor figyelj... - a Nagymester intett egyet, mire besétált Loki, és a 142-esnek nevezett guberálónő, néhány őr kíséretében, pont ott, ahol egy perce még én jöttem be.
- Na, ki mérges... Én vagyok mérges -csicseregte a Nagymester nekik. - És ha mérges vagyok, rossz döntéseket hozok. A Mennydörgés Ura elrabolta a bajnokomat. A te testvéred. És te hoztad id...
- Barátom, ha adsz tizenkét órát, mindkettőjüket visszahozom. - vágott közbe Loki.
- Én két órán belül. -  szólalt meg a nő mellette.
- Én egy - vágott vissza Loki.
- Csiiittt! Nemrég még egy nyilvános kivégzésről fantáziálgattam, de most elég ez a kis versengés köztetek - vigyorodott el a Nagymester. - Nos? Ketyeg az óra. - nyomott el egy ásítást.
Erre Loki és a 142- es kisietett.
- Tartsd szemmel Lokit. - fordult hozzám.
Bólintottam.
- Ugye neked a bajnokom fontosabb, mint ő?
Hogy kérdezhetett ilyet?!
- Igen. - hazudtam.
- Hát akkor futás, futás. Hozd vissza nekem.