Get Loki'd 3 - Ragnarök

Hírhedt személyek

Másnap már délelőtt fogadtunk, mint később kiderült, ugyanarra a fickóra, akire a Nagymester is tett. Komoly 5 kredniddel kezdtük, mert se nekem, se Lokinak nem volt sok pénze, nem akartunk sokat veszteni. Este aztán izgatottan siettünk át az arénába, az utolsó pillanatban értünk oda. A hangulat, mint mindig, remek volt, jó kedvünk volt és sokat ittunk, a Nagymester meg arról faggatott, hogy merre jártunk.
A viadalt most sokkal nagyobb lelkesedéssel figyeltem, mint valaha. Legalább fél órán át tartott a harc, egy háromfejű, magas fickó és egy fürge, kék bőrű férfi között. Amikor a nagydarab földre került, Lokival aggódva néztünk össze, mert rá fogadtunk. Ilyen könnyen elbukni 5 krednidet...
Amikor a kékbőrű férfi végső csapásra emelte a karját, megrázkódott az egész teste, kiejtette a baltát a kezéből, és összeesett. Döbbenten néztük a jelenetet, miközben a másik felkelt és végzett az ellenfelével. Fél pillanattal később éljenzés tört ki, mintha semmi se történt volna, a közönség ünnepelte a győztest. Csak ekkor tudatosult bennem, hogy nyertünk.
- Megsúgjak valamit? - fordult hozzánk vigyorogva  a Nagymester.
- Mi lenne az? - kérdeztem.
- Látnok vagyok - mondta komoly arccal. - Mindig tudom, ki fog nyerni.
Lokival zavartan néztünk rá. Elnevette magát és kisétált.
- Mi a franc.
- Persze, hogy tudja, hogy ki fog nyerni. Ha nem is áll nyerésre, ő elintézi, hogy úgy legyen. - mondta Loki.
- Akkor tudjuk meg, hogy kire fogad, és fogadjunk arra mi is. - javasoltam. Erre Loki felemelte a poharát.
- Úgy legyen.
Koccintottunk, de mielőtt ittunk volna, egymás szemeibe nézve rámosolyogtunk a másikra. Aztán megcsókolt.
Tökéletes volt minden. A csók, az egész nap, minden. Tökéletes volt.

Senki sem tudja, kire fogad a Nagymester, csak a Nagymester, meg az, akinél fogad. Vagyis, idáig nem tudta senki. Másnap ugyanis mondta, hogy menjek vele fogadni, azért, hogy figyeljem, nem akarják-e átverni, vagy ilyesmi. Biztos voltam benne, hogy hallotta a tegnapi beszélgetésünket Lokival, de nem tudtam, hogy miért segít nekünk nyerni. Miután elment, feltettem minden pénzünket ugyanarra a harcosra. Ezzel a módszerrel pár hét alatt hatalmas vagyont halmoztunk fel és híresek, vagy inkább hírhedtek lettünk. Mindig nyertünk. A Nagymester valószínűleg tudta, hogy miért, de úgy tűnt, ez nem zavarja. A emberek tőlem meg Lokitól kértek tanácsot, hogy kire fogadjanak, de mi sosem adtunk nekik semmi használható információt. Szinte sztárokként kezeltek minket. Loki élvezte a hírnevet, és be kell vallanom, hogy én is. Minden alkalommal, amikor az győzött, akire fogadtunk, Lokival egyszerre ugrottunk fel, kiáltoztunk, ünnepeltünk és olyankor mindig megcsókolt.
Minden tökéletes volt.

Kezdtünk elfelejteni mindent. Loki már teljesen lemondott Thorról, elfogadta, hogy meghalt, de ha gyászolta is, nagyon jó leplezte. Nem beszélt róla soha. Sem Heláról, sem Asgardról. Én pedig egyáltalán nem vágytam vissza a Földre. Már nem érdekelt az sem, hogy Loki eljátszotta a halálát, se az, hogy esetleg keresnek. Minden olyan réginek tűnt.

A napok csak teltek, minden nap nyertünk, minden tökéletes volt.
Közeledett az a nap, amikor a Nagymester bajnoka újra színre lép. Mindenki egyre izgatottabb lett. Már egy héttel előtte kihirdették a felvezetőmérkőzések részvevőit. Rájuk sajna nem lehetett fogadni...
Amikor elérkezett a viadal előtti nap, már mindenki tombolt. Az emberek zöld ruhákat vettek és az utcán karneváloztak.
Lokival már reggel a Nagymester bulijában időztünk. Mivel a techno zenére táncolni nem lehetett, délelőtt átsurrantunk az arénába és táncoltunk egyet, mint egyszer régen Stuttgartban... Délután aztán visszamentünk és leültünk beszélgetni néhány vendéggel.